A legendák és a gasztrokutatók szerint a tapa, mint falatnyi éhségűző, amit egy pohár bor mellé fogyasztanak, Andalúzia vidékén jelent meg először. Egyesek szerint egy sevillai fogadóban, ahol bort is felszolgáltak, a fogadós egy tálkával takarta le a pohár tetejét, hogy ne szálljon bele semmi. Aztán rájött arra, hogy a tálra rakhatna pár szelet sonkát, egy kis sajtot és olívabogyót is. A tapa szó így aztán fedélként vagy lefedésként fordítható magyarra.
Természetesen egy királyi eredője is van a tapa kialakulásának. Az elbeszélések szerint, mikor X. Alfonz király, vagy másik nevén Bölcs Alfonz megbetegedett, a bölcsek azt tanácsolták neki, hogy az étkezések között fogyasszon apró falatkákat egy kis borral. Miután kigyógyult a betegségből, a bölcs király úgy döntött, hogy Kasztília vidékének egyetlen fogadójában sem szabad bort felszolgálni úgy, hogy azt ne kísérné valami kis ennivaló. A döntés elsősorban arra volt jó, hogy megakadályozza a gyors lerészegedést azoknál, akik pénzhiány miatt üres gyomorral álltak neki inni.
Hogy melyik történet az igaz, az ma már nem annyira fontos, a lényeg, hogy ez a jó szokás és remek páros fennmaradt az utókornak, vagyis nekünk. Így pedig többféle étvágygerjesztő specialitást kóstolhatunk meg akár ebédre, akár vacsorára. Mert a tapas, vagy pinchos, ahogy Santander környékén hívják, már nem csak a főétkezés
előtt jelenik meg az asztalon, hanem sok esetben ki is váltja azt. Ez azért is lehet, mert a spanyolok napirendje teljesen eltérő a miénktől.
A nap 10 óra körül indul, így a reggeli és az ebéd is egészen eltolódik. A legtöbb étterem 14 és 17 óra között várja a betérőket, és ilyenkor lehet, hogy már nekünk is elég lesz egy-két olyan finom falat, mint a patatas bravas, ami egy fűszeres, paprikás szósszal leöntött sült burgonya, vagy egy kis szelet tortilla (krumplis omlett), esetleg a kihagyhatatlan sült, fokhagymás garnélarák (gambas al ajillo) vagy pár szelet spanyol sonka (jamón) és egy jófajta pohár bor. A minőségi bor és vékonyra szeletelt serrano vagy iberico sonka ugyanis szerves része a tapas fogyasztás kultúrájának.
A két sonka között az a különbség, hogy az utóbbi a fekete sertésből készül, míg a serrano a világos disznóból. A helyiek általában vörösbort fogyasztanak mellé, például garnacha-t, vagy tempranillo-t.
A legjobb spanyol borok egy helyen – Vino Castillo Borház
Ha itthon is minőségi spanyol borokat innánk a tapas tálunk mellé, akkor érdemes a Vino Castillo Borház kínálatában körülnézni. Hiszen ha egy vállalkozás azt tűzi ki céljául, hogy a magyar fogyasztók minél szélesebb rétegeivel megismertesse a minőségi spanyol borokat, akkor csakis a legjobb borvidékekről válogat.
A borház üzlete folyamatosan nyitva van, hétfőtől péntekig, 11 és 19 között, illetve online is válogathatunk a kínálatban. Így talán még jobban átlátni az olyan híres spanyol borvidékek palackjainak sorát, mint Alicante, El Hierro, Málaga, vagy éppen Valdeorras és Rioja, csak hogy párat említsünk.
Spanyolország Európa legnagyobb szőlőkertje, hiszen 1,2 millió hektárnyi területet borítanak szőlőtőkék. Ennek a termékeny és zamatos vidéknek a borai érhetők el egy helyen a Vino Castillo Borházban azok számára, akik a minőséget és az értéket keresik.
Ha érdekel benneteket az egész cikk, a mártogatásra szánt olívaolajok titkai és a legjobb tapas bárok Madrid, Santander és persze Budapest utcáin, akkor lapozzátok fel a Világjáró Magazin 2020/163. Új energiákat gyűjtött a Francia Riviéra számát, ahol olvashattok még Spanyolország legszebb városairól és tengerpartjairól, Zadar érdekességeiről, valamint egy-két pozitívumot a pandémia időszakából. A magazint az alábbi linken rendelhetitek meg a WebShop-ból.
