A könnycsepp alakú kis sziget úgy néz ki a magasból, mintha egy drágakövet belepottyantottak volna a Karib-tengerbe. A Kis-Antillák szigetcsoporthoz tartozó szigetállam, a Saint Vincent és a Grenadine-szigetektől észak-északkeletre, Barbadostól északnyugatra, Martinique-tól pedigdélre helyezkedik el. Hegyei zölden magasodnak az ég felé, tengerpartjai aranylóak, míg a tenger gyémántként ragyog a forró napfényben.
De ennek a természeti gazdagságnak az ellenére St. Lucia mégsem annyira látogatott még, mint a Karib-szigetek többi része. Pont ezért ajánlott ide jönni és elkerülni a tömegeket. Felfedeznivalóban itt sem lesz hiány és még nyugalom is társul mellé. Bármit is választunk – a csúcsos, vulkanikus Piton hegyek megmászását, vagy az Anse Chastanet partszakasz púder finomságú homokját – biztos jól járunk.
A sziget területe 620 négyzetkilométer, nevét pedig Szirakúzai Szent Lucáról kapta. Az itt élő karibi törzsekkel 1660-ban kötöttek szerződést a francia gyarmatosítók. 1663 és 1667 között britek uralták a szigetet. Ezt követően, amikor háború dúlt az angolok és franciák között, a sziget 14-szer cserélt gazdát. 1814-ben végül a britek szerezték meg a sziget irányítását.
A vulkanikus eredetű szigeten trópusi éghajlat uralkodik, ennek eredményeképpen földjein cukornádat, banánt, kókuszdiót, kakaót és citrusféléket termesztenek. Iparát a mezőgazdasági termékek feldolgozása (cukor- és rumgyártás) jellemzi, de ma már dinamikusan fejlődő ágazat az idegenforgalom is. Ami nem véletlen, hiszen olyan kirándulási és sportolási lehetőségeket nyújt a sziget, amilyeneket nehéz máshol megtalálni.
Ilyen például a Piton-hegység nyújtotta sziklamászás élménye. A cakkos cápafogakként égbe meredő ikerhegyek olyanok, mint egy vulkanikus dugó, ugyanis akkor keletkeztek, mikor a vulkánokból kifolyó láva már a távozáskor lehűlt, összegyűlve és csúcsot képezve a vulkán tetején. Bár a Gros Piton magasabb, mint a Petit Piton, megmászása mégis könnyebb. A Real St Lucia Tours iroda 6 órás túrákat kínál az olyan érdeklődőknek, akik nem félnek letérni a kitaposott útról. Vulkanikus sziklába vájt lépcsők, függőhidak, megbabonázó mélységek és az út végén egy jól megérdemelt jéghideg Piton sör. Ezt kínálják az ikerhegyek.
A sziget másik oldalán, a Rodney-öbölhöz közel terül el a Babonneau esőerdő, melynek sötét mélyén várja a kalandorokat egy őrületes drótkötélpálya és más akadályok. A csodálatos erdőben pár órára Tarzannak érezhetjük magunkat életkortól és nemtől függetlenül.
Ha indulás előtt még többet tudnátok meg a sziget szépségeiről, akkor lapozzátok fel újságunkat, a Világjáró Magazin 2010/94. számát, ahol még több információ olvasható erről a csodás gyöngyszemről. De olvashattok még Thaiföld, Tibet, a Baltikum és Bikal érdekességeiről is. A többi magazinunkat pedig a Világjáró WebShop-ban is megrendelhetitek.
