Ó Szicília! Még mindig egyike azoknak az úti céloknak, melyek amellett, hogy megtartották olasz bájukat és sejtelmességüket, elérhetőek és kifizethetőek, akár még családdal is. Legutóbbi nyaralásom idején a kalandos utat választottam, hogy eljussak az olasz csizma eme leszakadt részére. Vonattal indultam neki a távnak. Majd kompra raktak, a mozdonnyal és a vagonokkal együtt valahol Scilla környékén, hogy aztán átérve a túlpartra, Messina városától nem messze, tovább robogjunk Palermo felé.
Aki kedveli a természetet és az út is fontos számára nem csak a cél, annak nyugodtan ajánlom, hogy vágjon bele az alvókocsis vonatútba. Kalandos, nem mindennapi élmény – főleg a repülős, másfél órás utak korában.
Trappeto városában, mely Palermótól egy köpésre van, és partjait a Tirrén-tenger simogatja, minden van amire egy olasz kisvárosnak szüksége lehet – és persze azoknak az utazóknak, akik nem a designer üzletekért és a nagyvárosi nyüzsgésért vannak oda. Szállásként választhatunk kis lakást, vagy több szobás apartmant, de akár egy egész kis villát is lefoglalhatunk, két emelettel és 5-6 szobával. Bárhogy is döntünk, a legfontosabb helyek, mint a hajnali 4-kor nyitó pékség, a kávézó, a tengerpart, a teraszos fagylaltozó és a halászok a friss halakkal és rákokkal, mind egy karnyújtásnyira vannak. Este, amikor lehűl kicsit a levegő, a helyiek is előbújnak. Elhúzzák utcára néző garázs-nappalijuk elől a nehéz függönyöket és elindul a sütögetés, meg a tévénézés. A tengerpart ilyenkor már nem a halászoké, hanem az andalgóké, akik selymes olasz gelatot kanalaznak.
TIPP: Azt azért érdemes tudni, hogy kisváros lévén vannak szépséghibái, főleg szemételtakarítás terén.
Ha elunnánk magunkat Trappetóban, ami nehéz, de előfordulhat, irány a vonat és mehetünk Palermo irányába. Az út mentén – nyáron természetesen – mindenhol fügefákba ütközhetünk és a levegőt belengi a citrom illat. A tartomány azonos nevű fővárosában irány a színes-szagos piac, mely esszenciája a mediterrán életérzésnek.
Szicíliában az a szép, hogy ide nem kell tervvel érkezni. Csapongjunk nyugodtan, hisz míg az egyik pillanatban, Catania és Taormina környékén – a sziget északkeleti részén – az Etna, Európa legmagasabb (3329 méter) és még mindig aktív vulkánja trónol, addig Palermónál a Golfo di Castellammare kék vize csillog. Köztük pedig ősi romok mohás kőhalmai, arany színben fürdő terrakotta házfalak, citrom illatú földek és ricottával, láva vörös paradicsomokkal, buja zöld petrezselyemmel, friss ropogós kenyérrel és édes olívaolajjal megrakott asztalok várnak ránk.
Taorminát, Szicília talán legszebb fekvésű, hegyoldalba épített büszkeségét ha felkeressük, kapásból busszal menjünk, mivel a belvárosba tilos autóval behajtani. A biztonsági övet azonban addig keressük a hatkerekűn, amíg nem indultunk el, mert a sofőrt nem igazán izgatja az egysávos szerpentinen szembe jövő forgalom. Taormina mára igazi turistalátványossággá vált; főutcáján hömpölyög a tömeg, kávézói és fagyizói mindig tele vannak, pedig az árak meglehetősen borsosak. Híres görög színháza azonban kihagyhatatlan. Ha szerencsénk van és tiszta az idő, fentről a színház lépcsőiről nemcsak a tengerpartot, de az Etna csúcsát is láthatjuk, amelyet még tavasszal is hó borít.
Taorminát elhagyva érdemes a hegyek között is kirándulni egyet. A kis, kanyargós utakon olyan településekre juthatunk el, amelyeket legfeljebb csak a filmekből ismerünk. Savocában például mintha megállt volna az idő – úgy a ’70-es évek elején – amikor itt, az azóta híressé vált Bar Vitelliben forgatták a Keresztapa című film egyes jeleneteit.
Ha kíváncsiak vagyunk a turisták által szinte egyáltalán nem ismert helyekre, érdemes innen tovább autózni más hegyi falvak, városok felé. Castelbuonóban például egy arab-normann stílusban épült kastélyt találtunk, mely mögött egy csendes kisváros bújik meg. Álmos főterén érdemes megkóstolni a környék gyümölcseiből, növényeiből készült likőröket, hogy aztán jó hangulatban indulhassunk tovább történelmi kalandozásunk következő állomásaihoz.
Mentés
