Rodosz egyik legszebb kirándulóhelyén járunk. A város feletti parkolóból ingyen juthatunk el Lindosz főterére, ha felpattanunk valamelyik buszra. Itt pedig már várnak ránk a meseváros szűk utcái, és a híres Akropolisz is.
Bevallom, amikor kézhez vettem a meghívást Görögországba, a televízió képernyője villant a szemem elé azokkal a jól ismert képsorokkal, melyeket napjainkban sajnálatosan oly sokszor lehet látni a migrációs vonulással kapcsolatban. Nos, bizonyára ismersz olyasfajta nyelvészeti bukfencet – ínyenceknek oximoront – mint például kellemesen csalódtam. Mert pontosan ez történt. Erről szól az alábbi utazás!
Észak-Görögország partjai nyugatról, a hegyvidéktől kezdve, egészen a török határig húzódnak keleti irányba, magukba foglalva az ismert félszigetet Halkidikit.
Meredek szakadékok szélére épített, hófehér házak; a tenger közepén megkövesedett lávafolyam, kanyargó turistaösvénnyel; fekete lávahomokos fövenyek, vörös vulkáni kavicsos partok.
Ősi és modern, egyenlő arányban piszkos és elegáns. A folyton nyüzsgő Athén kőkemény szabadtéri történelemóra, számon kérő tanárigárda nélkül.
Ciprusra nem elég csak egyszer elmenni. Kiváló adottságainak köszönhetően azt is megtehetjük, hogy februárban eljövünk nyaralni, majd augusztusban újra visszatérve a kétezer méter magas hegyek hűvös levegőjét élvezve kirándulunk, felfedezünk, feltöltődünk.