Cikkünk első részét itt olvashatjátok, második részében Nagyszombat és Pozsony zsinagógáit fedezhetitek fel velünk:
NAGYSZOMBAT, A KÖZVETÍTŐ
Nagyszombat Pozsonytól 45 kilométerre északkeletre fekszik, és már a középkorban is a zsidóság fontos központja volt. Itt tevékenykedett a XIV. század végén Ájzek Tyrnau, az első rabbi a térségben, akinek írott irodalmi tevékenysége maradt fenn. Művében rögzíti a különböző zsidó közösségek hagyományait, szokásait, szertartásait, valamint az imarendet. 1539-ben vérvád alapján kiűzték a zsidókat a városból, s még a városon való áthaladást is megtiltották nekik. Ezt vám ellenében csak a pozsonyi zsidó közösség befolyásos vezetője, Simon Michael közbenjárására engedélyezték 1717-ben, a letelepedésükhöz pedig csak a XIX. század második felében járultak hozzá.
Itt is két zsidó közösség formálódott, az ortodox és a status quo. A holokauszt kiirtotta a zsidó lakosságot a városban, s napjainkban nincs aktív zsidó közösség.
A STATUS QUO ANTE KÖZÖSSÉG A ZSINAGÓGÁK TERVEZÉSÉBEN NAGY TAPASZTALATRA SZERT TETT BÉCSI MÉRNÖKÖT, JAKOB GARTNERT KÉRTE FEL IMAHÁZUK MEGTERVEZÉSÉRE, AMELYET 1897-BEN VETTEK BIRTOKUKBA.
A zsinagóga a város központjában van, pár percre a Pázmány Péter alapította egyetemtől és a Szent Márton-templomtól. A kertjének dús lombú fái közül előbukkanó kéttornyos épület homlokzata az utcára néz. A nyolcszögletes tornyokat hagymatetős kupola koronázza. Az oromzat tetején a tízparancsolatot idéző díszítés található. A háromhajós belső tér öntöttvas oszlopok tartotta karzatát a női hívők használták.
Az épületet az 1990-es években restaurálták, ám a munkát végző szakemberek jobbnak látták, ha nem nyúlnak a második világháború előtt és alatt szenvedett sérülések nyomaihoz. Ma itt található a Modern Művészeti Központ, mely a Ján Koniarek Gallery nevet viseli. Az épületet kulturális, oktatási és turisztikai célokat szolgál.
POZSONY, AHOL MÉG VAN HITÉLET
Az Ausztria és Magyarország határainak közelében fekvő város a Duna egyik gyöngyszeme, történelmi emlékei egyaránt kedvesek magyarnak és szlováknak. Neve – egyes kutatók szerint – a régi magyar Poson személynévből, a vár első ispánjától ered. Várhegyén már a honfoglalás előtt római, majd morva erődítmény állt. 1526 után itt őrizték a magyar Szent Koronát is.
A zsidóság megjelenését Pozsonyban a XIII. század végére tehetjük. III. András király kiváltságlevele biztosította számukra a letelepedést a város falain belül, saját vezető választását, és közvetlen adófizetést a királynak. Később többször is kiűzték őket, míg 1599-ben Pálffy gróf invitálására visszatérhettek, de 1840-ig csak a vár és a város falai közötti keskeny területen telepedhettek le, a Judengasse-n.
A XIX. század elején Pozsony lett a zsidó hitoktatás központja. A városban zsidó elemi iskola működött, de itt tevékenykedett a rabbiiskolát alapító Chatam Sofer is. Az 1868-1869-ben zajló budapesti konferenciát követően az ortodox-neológ megosztottság jellemezte a város zsidóságát és hitéletét.
ÚTBAN VOLT
Könyörtelen városépítészet
Pozsony zsidó lakossága megszenvedte a holokausztot, többségük nem tért vissza a deportálásból, imaházaik a háború utáni években eltűntek. 1961-ben lebontották az ortodox zsinagógát és a hangulatos váraljai zsidó negyedet. A neológ zsinagóga 1968-ban esett áldozatul a „modern” és könyörtelen városépítészetnek: útépítés miatt bontották le.
Napjainkban a kevés számú zsidó lakosság az 1923–1926-ban épült új zsinagógában él aktív hitéletet. A hétoszlopos homlokzat utcára néző, a belül tágas, imádkozásra szánt szentély vasbeton szerkezetű, s elegyíti a historizáló és kubista elemeket. A belső elrendezés szigorúan megfelel a vallásos előírásoknak: megtaláljuk benne a női karzatot és a szertartáskor használt, az imatér közepén álló Tóraolvasó asztalt is. Természetesen a zsinagóga rendelkezik a szükséges kiegészítő helyiségekkel, oktatás, összejövetelek tartására alkalmas termekkel is a nyugati oldalon. Az épületet vallási, turisztikai és oktatási célokra használják.
Még egy fontos pozsonyi helyszín a Zidovská utcában levő Zsidó Kulturális Múzeum, mely a Zsigray palotában található, és része a zsidó örökség szlovákiai útvonalának. Ez az egyik legfontosabb épület, amely megmaradt a pozsonyi zsidó negyedből, melyet a ’60-as években, az új Dunahíd építésekor lebontottak. A XVIII. századi kis barokk palotát a XIX. században átépítették, 1993 óta ad otthont a múzeum állandó kiállításának.
További információ:
