Minden tornya és erkélye más más színben pompázik, egy káprázat benyomását keltve. Krokodilok, kagylók, oroszlánok és kígyók borítják, védelmezik a külső falakat, míg a belső tér tele van festett csempékkel, és korhű bútorokkal szerte Európából, Ázsiából és az Arab világból. Természetesen, ahogy egy tündérkastélyhoz illik, a Palácio Nacional da Pena is egy hegytetőn foglal helyet, ahonnan csodás kilátás nyílik az Atlanti-óceánra és a völgyben elterülő városkákra, erdőkre.
Eredetileg egy kolostor állt ezen a helyen, de az 1755-ös nagy földrengésben szinte teljesen megsemmisült. A romok egészen a 19. század közepéig érintetlenek maradtak, míg nem II. Ferdinánd király 1837-ben úgy döntött, hogy ez lesz a legmegfelelőbb hely ahova felépítheti a menyasszonyának szánt kastélyt. Célja az volt, hogy újraéleszti a kolostort és kialakítja a portugál királyi család legújabb nyári rezidenciáját. A palota és a körülötte található vidék, valamint Sintra többi kastélya 1995 óta az UNESCO Világörökségi listáján szerepel.
Bár maga a kastély is lenyűgöző – szobái mind berendezettek, olyanok, mintha még mindig itt élnének a 19. századi nemesek – és a kilátás is megismételhetetlen, az épületet körülvevő park azonban leírhatatlan szavakkal. Eredetileg klasszikus angolparknak szánták, de ahogy maga a kastély is, úgy a park is egyre fantáziadúsabb lett, növényzete pedig egyre csak terebélyesedett.
A zöldben keskeny kis utak vezetnek a kilátópontokhoz, mint amilyen például a Királynő trónja. Napokat lehetne itt eltölteni, és még akkor sem tudnánk megnézni mindent. De aggódni nem kell, ha elég ideig tartózkodunk Lisszabonban, akkor Sintra városába 40 perc alatt eljuthatunk vonattal, csupán 1 euró 95 ért. Ilyen élményért, ez nem pénz.
Ha még többet szeretnétek tudni a csodálatos Portugáliáról, a Világjáró Magazin 2003/19. “Kurdisztán” – egy határokkal teleszabdalt ország részében érdekes cikket találtok róla. Olvashattok még a nyári Norvégiáról, a forró Spanyolországról, Burgenland várvidékéről és a török riviéráról is.
