A magyar vonatkozásról nagyon sokáig senki sem tudott, hiszen a mauzóleum betonkoporsóiban fekvő magyar katonákról sem a szakirodalom, sem a csehországi magyar útikönyvek nem írtak, és a különféle szakmai publikációkban, folyóiratokban sem volt nyoma.
Hranice az első világháború idején a Cseh Királyság városaként a bécsi központú Osztrák-Magyar Monarchia fennhatósága alá tartozott. A városkában már régóta nagy katonai helyőrség és számos katonai iskola, kiképző központ volt. Működött ott egy katonai kórház is, amely több mint négyezer beteg, sérült befogadására, kezelésére volt alkalmas.
Egyebek között ebbe a kórházba szállították az első világháború éveiben a monarchia hadseregének harcokban megsebesült, vagy megbetegedett katonáinak ezreit, köztük a magyarokat is. A sérüléseikbe belehalt katonákat a kórház mellett álló katonai temetőben temették el.
A mauzóleum, melyben végül 1460 kisméretű, felszámozott betonkoporsót helyeztek el, 1935 és 1937 között épült fel Ladislav Procházka, a csehszlovák hadsereg hranicei helyőrsége egyik tisztjének projektje alapján. A mauzóleum tetejét díszítő oroszlánszobrot állítólag Olmütz városának szánták, legalábbis egyes források szerint. A megrendelő azonban nem volt megelégedve a szoborral, ezért azt nem vette át, és így került Hranicébe. Korabeli dokumentumok szerint a 3,5 tonnás kőszobor elhelyezése az emlékmű tetején rendkívül nehéz volt, de a katonáknak végül ezt is sikerült megoldani.
A mauzóleumot 2006 és 2007 folyamán teljes egészében felújították. A felújítást a város állta a cseh védelmi tárca anyagi támogatásával. A felújítás után emléktábla került a mauzóleum mögötti falra, amelyen fel van tüntetve a mauzóleumban nyugvó katonák nemzetisége, illetve az emlékmű legfontosabb adatai.
Mindezt az tette lehetővé, hogy a hivatásos katonatisztből helytörténésszé vált Václav Bednár több éves kutatással kiderítette, kit is takarnak a számok. Bednár a levéltárban az egykori katonai kórház iratait kutatva megtalálta azokat a jegyzékeket, amelyek alapján pontosan azonosítani lehetett, hogy ki is nyugszik egy-egy számozott sírban, illetve koporsóban.
A hranicei temetőben álló mauzóleum bármikor szabadon felkereshető. Az emlékmű belső része nincs állandóan nyitva, viszont minden évben többször megnyitják az érdeklődők előtt. ♦
