De aki szereti az elhagyott kastélyokat, a régi kúriákat, ahol akár szellemek is járhatnak, azoknak biztos felcsillan a szemük a Dorogi Szénbányák által építtetett dunai szénrakodó és kötélpálya állomása láttán, mely 1927-ben kezdte meg a működését. Bár az építmény most elhagyatottan áll a folyóban, fél évszázaddal korábban még uszályok horgonyoztak mellette.
Most leginkább csak a vízi túrákra indulók, a kajakosok és kenusok, illetve a nem mindennapi fotótémákat keresők kötnek ki a lábainál.
Az egyedülálló rendszernek anno az volt a célja, hogy az ide érkező szenet, ami a bányából egy hat kilométeres kötélpályán utazott a rakodóig, közvetlenül berakodhassák a Dunán várakozó uszályokba. Az épület a maga idejében korszerűnek számított, és egészen 1963-ig működött. Ekkor állították le a kötélpályát, végül pedig elbontották a berendezéseket is, csak a betonlábak és az épület falai maradtak meg – olvasható az I love Duna oldalán.
Bár a felújítása még várat magára, 1994-ben létrejött egy olyan alapítvány, ami a művészeti hasznosítását tűzte ki célul. A Váltótér Alapítvány tagjai egy folyó fölé magasodó művésztelepet álmodtak meg a szénrakodó közel húsz méter magasan található épületébe.
De mivel az ipartörténeti emlék 1970 óta üresen áll és a fémvázán, illetve a falburkolatán kívül minden mást, még a padlógerendákat is elvitték belőle, ezért még jó ideig gyűjteni kell a pénzt ahhoz, hogy a felújítás és a művésztelep létrejöhessen. Az építményt birtokló alapítvány számításai szerint a szénrakodó állagmegóvása 50-60 millió forintot kellene költeni.
