Előző cikkemben Komárom rejtett csodáit mutattam be, most átkelve az Erzsébet-hídon a szlovák oldalon lévő Révkomárom szépségeit fedezem fel. Az 1892-ben átadott híd a két ország osztatlan közös tulajdona, ez köti össze Észak- és Dél-Komáromot. Nevét a két városrész közötti szigetről kapta, ahol állítólag Erzsébet királyné először magyar földre lépett.
KOMBIbike
Komárom és Révkomáromot összeköti egy kerékpárkölcsönző rendszer, ahol 95 normál és 35 elektromos biciklit lehet 9 város között használni. 13 gyűjtőállomás van, így bárhol le lehet adni és fel lehet venni azokon a pontokon a járműveket, így nagyban megkönnyíti a túrázók dolgát.
Hírességek
Az itteni belváros volt régen Komárom régi része. Itt született Lehár Ferenc zeneszerző, akinek szobrával rögtön a hídról letérve a virágos parkban találkozhatunk. A sétálóutcában Kaszás Attila színművész neve dereng egy csillagban a járdán a Jókai Filmszínház előtt, ő is a város szülöttje. De Jókai Mór írónknak is ez a szülővárosa, bronzba öntve üldögél a Duna Menti Múzeum előtt. A múzeummal szemben áll a város egyik legimpozánsabb barokk temploma, a Szent-András bazilika. A jezsuiták építtették, 1763-ban egy földrengés döntötte le, akkor újraépítették, majd az 1848-as nagy városi tűzvész is károkat okozott benne, de azután is helyreállították. Így járt a város is, ahol igazán nagy pusztítást végzett a földrengés is és a hatalmas tűzvész is.
Európa-udvar
A főtér egyik sarkán álló Zichy-palota udvarán található a tarka-barka színes házakkal tarkított Európa-udvar. Egy széles boltíves folyosón sétáltam keresztül, mely egy hatalmas udvarra nyílt, ahol a Zenepavilon mögött már láthatók a tornyos házak. A sétányon magyar történelmi személyek szobrai mellett haladtam el, míg elértem a legrégebbi épülethez, mely egykor színház (itt játszott Déryné Széppataki Róza színésznő), utána zsinagóga majd a Német Ház lett.
45 ország és régió építészetét mutatják be a házak igazán érdekes egyveleget alkotva. Belső terén egy nagy szökőkút terpeszkedik, körben pedig a padokra telepedve lehet belemerülni a házak részleteibe. Egy kis hangulatos boltíves sikátoron keresztülsétálva értem a Klapka tér háta mögötti kis utcába.
Zenélő torony
Kijutva a Klapka térre a közepén Klapka György szobra áll büszkén. Mögötte a Városháza, melynek tornyában 10:00, 12:00, 14:00 és 16:00 órakor kinyílik a kisajtó és egy huszár “eltrombitálja” a Klapka indulót, melyet Egressy Béni zeneszerző komponált. Szerencsére pont időben tartózkodtam a helyszínen, így végig tudtam hallgatni a trombitaszót. A városházával szemben állva jobbra a régi Takarékszövetkezet épülete áll körbekerítve, reméljük hamarosan szépen felújítják.
Előtte éppen akkor virágoztak a cseresznyevirágok, így a pompázatos rózsaszín virágok mögé bújhatott a romos épület. Hogy stílusosak legyünk a Takarékszövetkezettel szemben lévő Klapka étteremben költöttük el ínycsiklandó ebédünket.
“Sem csellel, sem erővel!”
Az erőd felé tartó utunk mentén csodáljuk meg a Tiszti Pavilon neogótikus épületét. Itt szállásolták el a múlt században a tiszteket és családjaikat. A földszinten tiszti kaszinó is működött. Most a Selye János Egyetem használja, kertjében az árnyas fák között a névadó mellszobrával és egy híddal, mely a két Komárom összetartozását szimbolizálja. Tovább sétálva újfent cseresznyefák virágoznak felettünk, mámorító a látvány! Az út végén elénk tárul az erődkomplexum, előtte parkolóval és egy kis térrel Egressy Béni szobrával.
Az erőd jelenleg zárva van, mert felújítják, csak vezetett túrával lehet megtekinteni. Szerencsére nekünk volt bennfentes vezetőnk, így egy nagy kapukulccsal bemehettünk és megnézhettük, hogy mit rejtenek az erődfalak. Az Osztrák-Magyar Monarchia legerősebb erődrendszere volt a magyar részen lévő másik három erőddel együtt, amit már előzőleg bemutattam. A szlovákiai részen található az Öregvár, az Újvár, laktanya, főkapitányság és a lőszerraktár részek.
Nagyon lelakott állapotban várják a régi épületek a megújulást, utoljára az orosz hadsereg használta őket 1991-ig. A hatalmas területen érdekes volt felfedezni a régmúlt eme izgalmas darabját. Az Öregvár tetején csodás kilátás nyílik a Dunára és Komáromra. Innen megcsodálhatjuk az erődkomplexumot felülről is. Kíváncsian várom, hogy mi lesz belőle, ha elkészül, annyi biztos, hogy múzeum és étterem is lesz benne, kérdés mikor.
Miután befejeztük történelmi felfedezőutunknak, édesebb célok irányába indultunk, és meglátogattuk a Chocomaze csokoládémanufaktúrát, ahol saját kezűleg készíthettük el gyümölcsökkel és magvakkal megfűszerezett, finom, kézműves csokoládénkat. Méltó befejezése volt egy ilyen nagyszabású túrának!
A Világjáró útját a MÚOSZ és a Komáromi Turisztikai Hivatal támogatta.
Web: www.iranykomarom.hu
Képek: Ling Judit
