Hogy mitől lesz egy osztálykirándulás az eddigi legjobb? A vicces felelet az lehetne: mivel ez volt az első – lévén most kezdtük a középiskolát. A komoly válasz azonban kicsit részletesebb: hajnalig tartó beszélgetések, móka és kacagás, gasztronómiai élmények, feledhetetlen látnivalók – s mindez négy napon át Lengyelországban…
A Waclaw Felczak Alapítvány Polonica Varietas című pályázatának és osztályfőnökünk lelkes munkájának köszönhetően február 1-jén indulhattunk útnak. Idegenvezetőnk egy lengyel születésű, de 31 éve Magyarországon élő hölgy volt Az út során enyhe akcentussal mesélt nekünk Lengyelország lakosságáról, területéről. Olyan volt, mintha egy kellemes földrajz órán ültünk volna. A legszebb mégis az volt, amikor a lengyel népszokásokról, hagyományokról, ételekről mesélt. Gondolatban megtanultunk kapor és céklalevest főzni (az előbbit meg is kóstolhattuk rögtön az első napon), bevasalta rajtunk a napszaknak megfelelő köszönési formákat, és a „köszönöm”-öt lengyelül.
Már első állomásunkon, Ószandecben lenyűgözött bennünket a lengyelek vallásossága. Megismertük Szent Kinga életét, és betekintést nyerhettünk a klarissza nővérek által lakott kolostori templomba is. Másnap a wieliczkai sóbányába kirándultunk. Hétszáz lépcsőn át jutottunk 130 méter mélyre, s megcsodáltuk többek között a sóból faragott Szent Kinga-kápolnát.
Krakkói városnézésünket a Wawelben kezdtük, a királyi palota mellett elhaladva felkerestük a katedrálist, nagy lelki élmény volt a magyar himnuszt elénekelni, majd koszorúzni. A történelmi belvárosban járva megtanultuk, hogy amiről nincs hiteles történelmi dokumentum, arra biztosan van egy legenda.
A harmadik nap délelőttjén Auschwitzba látogattunk el. Talán az itt látottak és hallottak gyakorolták a legnagyobb hatást ránk. Az időjárás teljesen a naphoz „illeszkedett”: borús ködbe burkolózott a táj… Döbbent csendben sétáltunk a hatalmas területen, mely annyi kínt és szenvedést látott, és jajszót hallott. Délután Szent II. János Pál pápa szülővárosát, Wadowicét kerestük fel. Kirándulásunk előtt még a suliban megnéztük a „Karol – A pápa, aki ember maradt” című filmet, így a szülőháza múzeumában „ismerősként” tekintettünk személyes tárgyaira, például sífelszerelésére, túraruházatára.
Az utolsó nap utunk a Tátra központjába, Zakopanéba vezetett, ahonnan siklóval felmentünk a Gubałówka hegyre. Bár hazautazni mindig kicsit keserű, fáradtan, de „best of” érzéssel érkeztünk meg otthonainkba.
