Az égbolt már teljesen besötétedett. Az éj fekete óceánon hirtelen elénk táruló csillogó földdarab fantasztikus látvány. Sao Miguel szigetén landolunk, Ponta Delgadában, az Azori-szigetek fővárosában. A reptéren vajszínű óriás Mercedes taxik várják az érkezőket, van itt belőlük minden korosztályból. Mi egy fürge oldtimer típust kapunk ki, amely röpke 8 perc alatt a szállodánkba repít.

Az Azori-szigetek 9 vulkáni szigete (Santa Maria, Sao Miguel, Terceira, Graciosa, Sao Jorge, Pico, Faial, Flores és Corvo) Paul Schliemann történész szerint az elsüllyedt Atlantisz tengerből kiálló csúcsai. Állítása szerint Tróját megtaláló nagyapja, Heinrich Schliemann olyan leleteket hagyott rá, melyek egyértelműen bizonyítják elméletét. Az elképzelést a kor tudósai inkább bulvárfogásnak, mint tudományos értekezésnek tartották, de amikor az Atlantisz-legenda híve röviddel cikke megjelenése után nyomtalanul eltűnt, az egész történet rejtélyes, filmszerű legendává alakult át.

Hogy az őse tényleg Atlantisz volt-e vagy sem, az azóta sem derült ki, de az Azori-szigetek legnagyobbika, Sao Miquel ennek ellenére is ellenállhatatlan a turisták számára. A 65 kilométer hosszú és 14 kilométer széles földdarab méretében és alakjában is emlékeztet a Balatonra. Azori összlakosságának több mint a fele itt él, ezen a földarabon. A turisták többsége is érkezik és innen indul tovább felfedezni a vidéket.
Egy éjszakai város
Reggel korán kelünk, mert itt 2 órával „eltolták az időt”. A mai napra „székhelyünk” felfedezését tervezzük. Ponta Delgada – a szigetek közigazgatási székhelye – a legnagyobb település errefelé, itt található az autonóm önkormányzat és az egyetem is. Gyalog indulunk útnak, hogy minden érzékszervünkkel jelen lehessünk. A főbb látnivalók sétálva is könnyűszerrel feltérképezhetők.

Szűkre szabott, macskaköves utcácskák, díszes csempéből készített utcatáblák, hangulatos parkok, különleges flórával bíró botanikus kertek várnak. Az óvárosban néhány barokkos stílusú épület áll: a városháza, a városkapu és a Sao Sebastiao főtemplom a 15. és 18. század közötti időkből. Az óceánparton található reneszánsz Sao Bras erőd vaskos kőfalainál megpihenünk, és elmélyülünk a máskor oly’ forgalmas kikötő látványában. Ezüstsirályok szállnak felettünk. Emberekkel nem nagyon találkozunk. Úgy tűnik, mintha a 60 000 őslakost a mai vasárnapon száműzték volna a városból.

Délután, hogy szélesítsük látókörünket, befizetünk egy városnéző buszra, amely különböző órákban más-más kirándulási lehetőségeket kínál az érdeklődőknek: lehet város körüli, tengerparti, történelmi vagy éppen gasztronómiai körutat tenni. Mi az óceánpart mentén zötykölődünk végig a már említett rázós, macskaköves úton. Szerencse, hogy még nem vacsoráztunk!

Estére megtelik a város. Lakói szemlátomást hazatértek, s egy kis városi mulatság kedvéért összegyűlnek a főtéren. Hasbeszélő, kirakodóvásár és játszótér szórakoztatja az érkezőket, legfőképpen a gyerekeket. Az Azori-szigeteken őshonos bikafuttatás nem szerepel a programok között: az állat szarvaira kötelet hurkolnak, elengedik az utcákon, hogy a tömeg üldözőbe vehesse. Hát, én nem kívánom senkinek ezt a „mulatságot”.
Hercegi könnycseppek
A következő három napra egy 7 személyes Ford Limuzint bérelünk, és nyugatnak indulunk. A tavaszias klímának és az óceáni éghajlatnak köszönhetően változatos, egzotikus növényvilág tárul elénk. Pálmafák, hortenziák, banánligetek, ananászültetvények mindenfelé. Azori közel 60 endemikus, csak a szigeten megtalálható növénnyel büszkélkedhet, mint például a ciprusfélék családjába tartozó boróka.

Első fontos állomásunk Sete Cidades kristálytiszta, kaldera típusú ikertavai, melyeket fantasztikus szubtrópusi növénykülönlegességek ölelnek körbe. A tavak az Azori-szigetek egyik védjegye: 1440-ben alakultak ki, amikor az itt feltörő vulkán elpusztította a 3000 méter magas vulkáncsúcsot, és a helyére tavacskákat teremtett. Egy kéket (Lagoa Azul) és egy zöldet (Lagoa Verde), melyeket egy keskeny földnyelv választ el egymástól. A legenda szerint egy zöld szemű herceg és egy kék szemű hercegnő bánatos könnyei fakasztották a tavakat, akik a sors kegyetlen játékának következtében nem lehettek egymáséi.
Vulkánok művei
A két tóra a Vista do Reinek elkeresztelt világhírű kilátópontról is lenyűgöző kilátás nyílik, innen egyszerre láthatjuk a végtelen óceánt és a mélyben elterülő, érintetlen ikertavak és kráterek láncolatát. A nyugvó vulkántölcsér 12 kilométeres karimája remek kirándulóhely a természet szerelmeseinek. Lent, a faluban bájos házacskák sorakoznak, tündéri előkertekkel. A fényűzés jelei ugyan nem mutatkoznak errefelé, viszont annál nagyobb csend és nyugalom honol. Egy helyi kifőzdében ebédelünk, ahol előételnek friss sajtokat kínálnak, helyben sütött kenyérrel.

A sziget legnyugatibb pontján, Mosteirosnál a természet újabb csodákat művelt. A vulkanikus eredetű fekete sziklaparton természetes úszómedencék sorakoznak, melyekben a helyiek nagy élvezettel fürdőznek. A vizet a nap energiája fűti, és a dagály takarítja. A fővárost kelet felé elhagyva hangulatos, lávahomokos strandok követik egymást a parton. Az egyik délelőttöt itt töltjük. Az óceán kellemesen meleg, sőt, amit nem gondoltunk volna, a talaj is az: a fekete homok szinte égeti a talpunkat, így gyorsan a vízben találjuk magunkat és időt hagyva a felfrissülésre, minden stresszt kiáztatunk.
Itt aztán rájövünk, hogy nem véletlenül mondják ezt vendéglátóink: ” Az Azori-szigetek a nyugalom földdarabjai.” Tökéletes hely azok számára, akik szeretnének kikapcsolódni, egy kis időre távol lenni a városok zajától. Akik élvezik a természet közelségét, és nem félnek szembesülni hatalmas erejével. Itt nincsenek metropoliszok, reklámfények, és nem kell órákig a dugóban ülni. Itt az életet más léptékkel mérik. Az emberek vallásosak, barátságosak, vendégszeretők. Élnek és élni hagynak minket is itt, a természet szanatóriumában.



