De hogyan is lehet bort termelni egy ennyire extrém környezetben? A helyiek minden egyes szőlőtőkét egy apró, félhold alakú gödörbe ültetnek, amit alacsony kőfal vesz körül. Ez nemcsak esztétikai elem, hanem a szél ellen is véd. A vulkáni hamu pedig amellett, hogy a nappali hőséget szabályozza, éjszaka is megtartja a talaj melegét, így a szőlőtőkék egész évben stabil hőmérsékleten maradnak. A területet reggelente harmat borítja, ami tovább növeli a talaj nedvességtartalmát, és segíti a szőlőtőkék túlélését a száraz időszakokban.
A tőkék sűrűsége rendkívül alacsony, mindössze 300 darabot ültetnek hektáronként, szemben a tipikus európai szőlőültetvényekkel, ahol 3000-7000 tőke jut ugyanekkora területre. Ez a különleges termesztési módszer a vulkanikus talaj sajátosságai miatt alakult ki.

La Geria több mint 5255 hektáron terül el, és a Timanfaya vulkánkitörések során létrejött vulkanikus homok és hamu jellemzi. 1987-ben kapott természetvédelmi státuszt, majd 1994-ben védett tájjá nyilvánították. Része a Lanzarote Geoparknak, amely az UNESCO által elismert geológiai helyszíneket foglalja magában.
És hogy milyen borok készülnek itt? Nos, La Geria leginkább a Malvasía szőlőjéről híres, amiből könnyű, illatos fehérborok születnek. Ezek a borok olyanok, mintha egy kicsit a napfényt is palackba zárták volna, hiszen a vulkáni talajnak köszönhetően gyümölcsös és minerális ízvilágot kapnak. Ha szereted az egyedi ízeket, itt biztosan megtalálod azt, ami megdobogtatja a szíved. Egészségedre!
Hasonló érdekességeket olvasnál?
Akkor a Világjáró magazinokat Neked írjuk!
Rendeld meg most legújabb 2024/179. lapszámunkat, melyben szintén egy különleges borvidékről írunk és válogass a korábbi Világjáró példányok között!