Szinte egy, olyan iskolás gyereket sem találtunk volna 1999 környékén, aki nem járt Colmarban, a francia-német határ mentén. Az édes kisvárost, tele pasztell színű, fagerendás házakkal, akkor és most is nagy élmény felfedezni. Az idők során semmit nem vesztett bájából.
Az elzászi bor régió központjaként is ismert város olyan, akár egy gazdagon illusztrált középkori mesekönyvből lépett volna elő. Ahogy a borút elhiteti velünk, hogy 1454-ben járunk, úgy Colmar valóra is váltja azt. Győr testvérvárosa, Strasbourgtól 64 kilométerre található Franciaországban. Nagy Károly óta a királyok városa, és egy ideig Voltaire is itt élt.
Nem is csoda, hogy ezt a helyet választotta, hiszen a legelzászibb városnak tartott településen, a színes fagerendás házak mellett találunk mesebeli hidacskákat a csatornák fölött, sötét macskakövekkel borított, tekergőző utcácskákat, virágládákat minden sarkon.
A 67 ezer lakosú városka lenyűgöző történelemmel is büszkélkedhet, melyre templomai, múzeumai és királyi palotája is bizonyítékok. Colmar egyébként a Lauch folyó mentén helyezkedik el, és egy csatorna köti össze a Rajnával. Érdekessége a városnak, hogy a lakosok – mintha szabályszerű lenne – felváltva német vagy francia ajkúak. A nagy családok elszórva élnek a városban, a rokonok fele tud németül, a másik fele meg sem szólal más nyelven csak franciául. Kisgyerekként ez nagy élmény volt, ma már inkább megmosolyogtató.
Nem túlzás azt állítani, hogy Colmar az esszenciája az elzászi kultúrának, életörömnek, stílusnak.
Azokon az öt napos cserekirándulásokon a legnagyobb élmény az volt, mikor kimentünk a hegyekbe, ahol minden zöldbe borult, vagy a falumúzeumba kecskéket nézegetni, illetve az Európa Parkba, ami akkor felért Disneylanddel. Ma már azért több szépséget is fel lehet fedezni Colmarban. Ilyen például a jellegzetes elzászi vörös mészkőből épült, díszes majolikacserepes templom a Collégiale St-Martin, mely a 12 – 14. századból való és homlokzatát csak egy torony díszíti. Furcsa toronysisakja, a kínai kalap alatt pedig hatalmas napóra látható.
Szintén kihagyhatatlan a Musée d’Unterlinden, az ország egyik leghíresebb múzeuma, ami egykoron kolostorépület volt, majd laktanya lett belőle az 1848-as forradalom idején, s 1849-ben adták át múzeumi célokra.
Ha a Bázel–Mulhouse–Freiburg-EuroAirport repülőtérre érkezünk, akkor innen 20-30 percenként indulnak a shuttel buszok Saint-Louis-ba, majd onnan tovább menetrendszerű vonattal mehetünk Colmarba. Mivel a belváros nem túl nagy, gyalog a legegyszerűbb módja a városnézésnek, de Colmarvélo bicikliket is bérelhetünk, ha kedvünk tartja.
A festői Franciaországról az alábbi magazinokban is olvashattok érdekfeszítő cikkeket a fenséges Riviéráról, Párizsról és még több szépséges helyszínről. A magazinokat a Világjáró webshopjában tudjátok megrendelni, a legújabb magazinokon kívül az összeset akciósan!