Észak-Európa fővárosai semmi máshoz sem hasonlíthatóak. Középkori tereik, szűk utcáik mindenütt más összképet mutatnak. Nyáron ez még különlegesebb, hiszen a napkorong nem akar lenyugodni, így akár estébe nyúlóan is bolyonghatunk a gyönyörű településeken, csak bírja a lábunk.
Kézműves vásárok, koncertek, kastélylátogatás, kicsiknek fészek- és tojáskereső játékok vagy póni-lovaglás. Ez csak néhány abból a gazdag programkínálatból, amelyet Alsó-Ausztria kínál a közelgő húsvéti hosszú hétvégére.
Bulgária igyekszik levetkőzni a szocialista sztereotípiákat, s helyette gazdag, múltbéli kultúráját, csodálatos természeti környezetét, és ízletes, a szomszédos nemzetek étkeit magába olvasztó konyháját helyezi előtérbe, így ma épp olyan, mint bármelyik másik európai ország.
Az országot, ahol hét UNESCO kulturális világörökségi helyszínt fedezhetünk fel, keleten Németország, délen pedig Belgium határolja. Északi és nyugati partjait pedig az Észak-tenger mossa.
Aki Tirol vidékére érkezik, az egy olyan világba csöppen, ahonnan a fejedelmi hegyvidék látványa soha többé nem ereszti.
Tirana, Albánia fővárosa megosztja az utazókat. Van aki imádja mások nem annyira, pedig van benne valami megfoghatatlan báj és ha így fejlődik tovább, pár éven belül egy igen kedvelt nagyváros lehet.
Meredek szakadékok szélére épített, hófehér házak; a tenger közepén megkövesedett lávafolyam, kanyargó turistaösvénnyel; fekete lávahomokos fövenyek, vörös vulkáni kavicsos partok.
Ha valami meglepően kellemesre, küllemében csinosra vágyunk, ám nem szeretnénk érte átutazni az egész világot, akkor elég csak Csehország déli szegletéig elmennünk. Pazar vidék, zöldellő növényszőnyeg, árnyas erdők, festői falvak és kastélyok.
Előttünk egy 8 kilométer hosszú, de mindössze 2 kilométer széles, mély sötéten kéklő tó hasít völgyet a Dachstein-csoport hórihorgas, 3000 méter magas hegyei közé: ez a Hallstättersee.
Parenzana egy elhagyott monarchia korabeli vasútvonal, amely Trieszt és Porec közözött kígyózik az Isztriai-félszigeten.