A két világháború között aranykorát élte a város, francia mintára bulvárok épültek, elkészült a párizsi Diadalív mása is (innen a „Kis Párizs” elnevezés), s az ország elitje nagyvilági életet élt. Amikor azonban a kommunista diktátor, Nicolae Ceausescu színre lépett, egyszerre minden megváltozott…
Egy bukaresti sétán azonnal feltűnik az építészetet jellemző stíluskavalkád: a zömében szürke betontömbök között néhol csodás homlokzatú, régebbi házak is megbújnak. A hajdani épületek egy része még a második világháború bombázásai alatt semmisült meg, másik részét az 1977-es földrengés pusztította el, a maradék pedig a kommunista rendszer haszonelvű építészeti ideológiájának vált áldozatává.
A Ceausescu-éra alatt a színes, változatos városképet szocialista uniformisba öltöztetett utcák és terek váltották fel. A román államfőt és feleségét ugyanis annyira lenyűgözték az észak-koreai utazásuk alkalmával látott, káprázatos méretű, dicsőítő felvonulások helyszínéül kialakított terek és a monumentális épületek, hogy úgy döntöttek, „Kis Párizsból” „Kis Phenjant” varázsolnak. Ehhez azonban egész negyedeket kellett a földdel egyenlővé tenni.
Az új építészeti irányelvnek sajnos a város leghangulatosabb részei is áldozatul estek. A Parlament és a Kormányzati negyed megépítéséhez például az óváros egyharmadát bontották le, s az ott lakók tízezreit költöztették át blokkházakba. A csúcsteljesítmény a Parlament megépítése volt, amelyet az emberek mindmáig csak „A Nép Háza”-ként emlegetnek, jóllehet a nélkülözésen kívül más nem nagyon jutott belőle a népnek. Ceausescunak ugyanis csak az volt fontos, hogy a luxusrezidenciának és a közigazgatási központnak elegendő helyet biztosítson, és míg a nép éhezett, ő temérdek vagyont halmozott fel. Az Elnöki Hivatal azonban nem az Országházban, hanem a Cotroceni-palotában kapott helyet, mely ma múzeumnak ad otthont. Aki szereti a pompás enteriőröket, annak kihagyhatatlan látnivaló ez a lenyűgöző környezetben fekvő kastély.
Lipscani, az óváros
Néhány tenyérnyi folt azonban szerencsésen megmenekült a pusztítás elől, ahol felsejlik az egykori óváros hangulata. Ezt, a hajdanán zsidó kereskedők, később romák lakta városrészt már el is özönlötték a turisták. A házak többségét felújították, ám túlzás lenne azt állítani, hogy mindegyikük könnyedén megközelíthető.
A bárok, sörözők, kávézók tele vannak hangos, jókedvű vendéggel, és van ír kocsma, sőt sushi bár is. A házak tulajdonosait kötelezték, hogy megőrizzék a kovácsoltvas erkélyeket, a cirádákat, a domborműveket, a szobrokkal díszített homlokzatokat, de sok esetben a költséges felújítás helyett inkább a lebontás mellett döntenek. Pedig ennek a talpalatnyi résznek legalább esélye lenne arra, hogy egy, a régi időket idéző, hangulatos mini-óváros maradjon Bukarest szívében.
A bukaresti Városliget, a Herastrau park a kocogók, görkorcsolyázók, biciklisek paradicsoma, de csónakázni, vizibiciklizni is lehet, és több étterem és söröző is csalogat. Amikor Románia uniós tagállam lett, felhúzták az ötcsillagos zászlót és szoborparkot létesítettek itt az Európai Unió alapító atyjainak fémből készült fejszobraival, de megtaláljuk több híres ember, köztük Petőfi bronzalakját is. Akit Románia egyes területeinek népművészete és építészete érdekel, térjen be a Szentendrei skanzen román változatába, amely Európa egyik legrégibb, mintegy háromszáz parasztházat számláló szabadtéri falumúzeuma. A berendezett lakóépületen kívül fatemplomokat, malmot, műhelyt, istállót, csűrt is találunk itt.
Szöveg: Pénzes Tímea
Romániáról még a Világjáró Magazin 2008/78. Florida című magazinban olvashattok érdekes cikket Máramaros és Észak-Moldva részéről. Floridáról szól a címlapos nagy anyag, de tehettek még sétát a svájci Luzernben, utazhattok az Orient expresszen és megismerhetitek a farmer történetét is. Még több izgalmas magazint találtok a Világjáró webshopjában is.
