Az ok egyszerű: a közel 11 milliós város nem bírja el az óriási autó- és motorforgalmat, így állandóak a dugók. A városvezetés ugyan jóváhagyta a metróvonal építésének terveit, és a szakemberek elég jól haladnak a hatalmas beruházással, de a 13 megállós hálózat várhatóan csak 2017 augusztusára készül majd el. Addig pedig marad a felszíni közlekedés, ami elég sokszínű, ám gyorsnak semmiképpen sem nevezhető.
Van ugyan buszsáv, amit hivatalosan csak a városi buszok használhatnának, ám legtöbbször ezek is megtelnek személyautókkal. A büntetés pedig minimális, sőt, gyakran el is marad.
Az utak telis-tele vannak motorosokkal, akik teljes sávokat foglalnak el. A szmog ellen sokan az orrukat is elfedő maszkkal védekeznek. Olykor egész családok kuporognak egy járgányon: középen az apuka és az anyuka, előttük jobb esetben csak egy, néha két gyerek, és van, amikor még hátul, a csomagtartón is lóg egy lurkó. Bár a bukósisak kötelező, azt legfeljebb a felnőttek fején látni, a gyerekeket semmi nem védi.
Ha valaki taxit bérel, érdemes a kék színű, állami autókat leinteni, ezekben a sofőr általában beszél angolul, és a tarifát is óra méri. Olcsóbb, ám annál “szagosabb” a helyi motoros riksa, a ‘bajaj’, ezt viszont csak rövidebb útra vegyük igénybe, ha nem akarunk füstmérgezést kapni. Az út mellett bizonyos szakaszokon városi stopposokat is látni, akik üres helyekre vadásznak. Bizonyos kerületekbe ugyanis csak úgy lehet személygépkocsival behajtani, ha abban legalább hárman tartózkodnak.
INFO: Az 1,7 milliárd dolláros megaprojektről, mely az MRT – MASS RAPID TRANSIT mögött áll, a The Jakarta Post oldalán egy nagy átfogó anyagot olvashatunk angol nyelven. A cikk megosztó tényeket tár az olvasók elé. Sok információ azt mutatja, hogy a fúrás, a város és az emberek érdekeit szolgálja, mások arra világítanak rá, hogy még egy ilyen hatalmas projektnél is elsikkadnak azok a fontos szempontok, amik miatt az egész vállalkozás elindult.
