Az esztergomi várhegyen hét templom épült a középkorban. A fennmaradt iratok szerint a mai bazilika helyén a Szent Adalbert-székesegyház állt, mely 1010 körül épült fel. Ettől északra, helyezkedett el a Szent István protomártír-templom – ez időrendileg az első templom ezen a helyen. A harmadik templom az árpád-házi királyi palotában feltárt Szent István korabeli körkápolna volt, a negyedik pedig az a Szent Vid-kápolna, mely az esztergomi vár fokán állt.
Az ötödik középkori eredetű templom szintén az árpád-házi királyi palotában található, ez III. Béla várkápolnája. A hatodik pedig a hazai reneszánsz építészet kiemelkedő műremeke, a Bakócz- kápolna, mely a 16. században épült, majd 1823-as áthelyezése óta a bazilika oldalkápolnája.
Az újkorban csupán egy templomot emeltek a Vár-hegyen, a Nagyboldogasszony és Szent Adalbert Főszékesegyházat, mely méreteiben messze felülmúlta a korábbi templomokat és magában hordozta az említett egyházak szellemi örökségét.
Az Esztergomi Bazilika építése négy korszakra osztható és négy különleges elképzelésekkel megáldott ember nevéhez fűződik. Rudnay Sándor hercegprímás (1819-1831), 1820-ban kezdett építészt keresni az új székesegyház terveihez. Bár először a bécsi Udvari Építészeti Kancellária igazgatóját kérte fel a tervek elkészítésére, de végül a mellette dolgozó fiatal Kühnel Pál tervei mellett döntött. Az építész, Rudnay utasításait követve, egy hatalmas, Vatikánra emlékeztető épületegyüttest tervezett a várdomb tetejére. De sajnos ebből végül csak a székesegyház és a kanonokházak egy része valósult meg. Az alapkőletételre 1822. április 23-án, Szent Adalbert napján került sor.
Hogy végül, miként került a Bakóczi-kápolna – hazánk egyetlen épségben maradt reneszánsz műemléke – a bazilika területére? Az áthelyezés Kühnel Pál unokaöccsének, Packh Jánosnak köszönhető. 1823-ban Packh 1600 darabra bontotta szét a 16. században, vörös márványból készült kápolnát, majd tájolását megváltoztatva az új székesegyházba építtette be. A bazilika munkálatait 1831-ig, a megrendelő Rudnay prímás haláláig folytatta – ekkor már álltak az épület fő falai, a leendő kupolát tartó négy óriási pillér és az azokat összekötő boltozatok, a szentély boltozása folyamatban volt.
Az építkezés ezek után 8 évig szünetelt, csupán Kopácsy József veszprémi püspök esztergomi érsekké (1839-1847) történő kinevezése után folytatódott. Ekkor azonban egy súlyos tragédia vetett árnyékot az épülő bazilikára: Packh Jánost otthonában meggyilkolták, a munka így ismét gazdátlan maradt. Kopácsy prímás ezek után Hild Józsefet bízta meg a vezetéssel.
“Hild a kupolát vasszerkezettel építette meg, ami Magyarországon akkor még újdonságszámba ment, valamint megemelte és oszlopokkal fogta körbe a kupoladobot. Célja az volt, hogy fokozza a templom monumentalitását, és elérje, hogy már messziről is minél nagyobb hatást gyakoroljon a szemlélőre. Az építkezés töretlen ütemben folyt Kopácsy prímás 1847 őszén bekövetkezett haláláig. Ekkor az épület be volt boltozva és fenn volt már a kereszt is a kupolán.” – olvasható a Bazilika-esztergom.hu oldalon.
Két év szünet. A munkák végül Scitovszky János, az új hercegprímás (1849-1866) megjelenésével folytatódtak. Bár a templom még nem volt teljesen készen, 1856. augusztus 31-én Ferenc József meglátogatta a várhegyet és Liszt Ferenc ez alkalomra komponált „Esztergomi misé”-jével megtörtént az ünnepélyes felszentelés.
Ekkor még hiányzott a főhomlokzat oszlopos előcsarnoka, és a déli oldaltorony sem volt befejezve. A templombelső végleges kialakítása már jócskán belecsúszott a 19. század utolsó harmadába is. Scitovszky 1866-ban hunyt el. Mivel a küszöbön állt a kiegyezést követő koronázás, ezért 1867 elején Simor János győri püspököt már ki is nevezték az új hercegprímássá (1867-1891). Simor, Lippert József építész segítségével két év alatt befejezte a hatalmas bazilikát. 1869. november 1-jén helyezték el a zárókövet.
Az esztergomi székesegyház – építészeinek eltérő elképzelései ellenére is – monumentálisan egyszerű, szép, harmonikus és összefogott alkotás, egyszóval igazi klasszicista remekmű. A Mennyekbe fölvett Szűz Máriának szentelt templomban, minden év augusztus 15-én megünnepeljük az ország patrónusának emléknapját és a szent istváni-hagyomány tisztelete is továbbél a főszékesegyházban, a minden évben április 23-án megrendezett Szent Adalbert emléknap megünneplésében.
Időkapszula a hatalmas keresztben
Még februárban írtunk róla, hogy a székesegyház felújítása során az aranyozott kupola keresztjéből kiemelték azt az időkapszulát, melyet 170 éve, Kopácsy József hercegprímás idejében, Hild József felügyelete mellett helyeztek el a fém kereszt belsejében.
Az aranyozott borítólemezek leszedése után emelték ki a duplafalú rézhengert, melyen bizony meglátszott az idő vasfoga. A II. világháborúban is megsérült tárolót végül CT-vizsgálatnak vetették alá – írták a Bazilika-esztergom.hu oldalán. A vizsgálat első eredményei szerint az építkezést megörökítő okirat mellett a Főegyházmegye 1845-ös névtársa (sematizmusa), valamint korabeli pénzérmék találhatók a belső, roncsolódott üvegkapszulában.♦
Ha több magyar vonatkozású érdekességről és élménybeszámolóról is olvasnátok, akkor lapozzátok fel többek között a Világjáró Magazin 2020/161. lapszámát, amiben Európai örökségünkről Szentendréről olvashattok, vagy a Világjáró Magazin 2019/158. számát, amiben a magyar borok bölcsőiről, különleges borospincéinkről írunk. De ott van még a Világjáró Magazin 2019/157. száma is, melyben hihetetlen lakóhelyeinkről, a hazai barlanglakásokról van szó.
