Az eredeti terv szerint a plébániatemplom a Habsburg-ház iránti tiszteletből Ausztria védőszentje, Szent Lipót nevét viselte volna. Lollok Lénárd, a hazafias érzelmű plébános azonban engedélyt kért az Esztergomi Érsekségtől, hogy a bazilika inkább a védőszentje után kapjon nevet. Ennek eredményeként 1897-től hivatalosan is Szent István nevét viseli az épület. 1951 óta, a szentély mögötti Szent Jobb kápolnában őrzik a keresztény magyar államiság legbecsesebb ereklyéjét, Szent István király mumifikálódott jobb kézfejét.
A Szent István Bazilika belső világának kialakítását és a díszítőmunkákat a századforduló jelentős művészei vállalták magukra. A templomot 1905 novemberében, Szent Erzsébet napján szentelték fel, zárókövét viszont csak 1906 decemberében, I. Ferenc József császár jelenlétében helyezték el az oltár mögött.
A templom hatalmas méretei akkor válnak igazán érzékelhetővé, amikor az ember belép a bordó, fekete és fehér márvánnyal, illetve értékes kövekkel borított belső térbe. A sötét színek és a szűk, színes üvegablakok okozta félhomályból a kupola belseje és a főoltár feletti mozaik (Benczúr Gyula festménye alapján velencei mesterek rakták ki) aranyló pompájával tűnik ki. A főoltár közepén, egy baldachin alatt áll a Szent Istvánt ábrázoló, carrarai fehér márványból faragott szobor (Stróbl Alajos munkája). A templombelsőt számos további műalkotás, szobrok, festmények és mozaikok gazdagítják.
A templom elrendezése érdekes módon nem bazilikákra jellemző: alaprajza egy 4147 m2 alapterületű görögkereszt, építészeti szempontból tehát nem illeti meg ez az elnevezés. Igaz, méretéből kifolyólag a pesti polgárok már közvetlenül felépítése után bazilikának nevezték, de a „basilica minor” rangot csak jóval később, 1931-ben, XI. Piusz pápától kapta meg. Hatvankét évvel később, 1993-ban II. János Pál Pápa a főegyházmegye társszékesegyháza rangjára emelte, külön érdekessége pedig, hogy a korábban állami tulajdonban lévő épület csak 2001-ben került az egyház tulajdonába.
A bazilika 1983-ban megkezdett, égetően sürgős felújítási munkálatai megközelítőleg 4,6 milliárd forintot emésztettek fel. A belső javításokhoz 5 kilogramm aranyat, 10 kilogramm féldrágakövet, a műmárvány burkolat restaurálásához pedig négytonnányi méhviaszt használtak fel. Ha a templom régi-új, teljes pompájában csillogó belső terétől és a bent uralkodó békés nyugalomtól nehezen szakadunk el, meglátogathatjuk a bazilika gazdag gyűjteményű kincstárát is.
Szöveg: Hórvölgyi Eszter
