Tekintélyes lépcsőjén általában idegen ajkú tömeg hömpölyög, kupolája peremén pedig hangyányinak látszó, a szokatlan kilátásban gyönyörködő emberek sorakoznak. A Szent István Bazilika 2003 augusztusára, az elmúlt húsz év felújítási munkálatainak köszönhetően nyerte el legszebb állapotát. Az épülettel egy időben közvetlen környezete is kivirult. A parkoló autókat díszkővel kirakott, szellős tér váltotta le, amelynek díszpálmák és napernyős kávézók kölcsönöznek kellemesen mediterrán hangulatot. Ha szemünk a késő délutáni, lemenő nap súroló fényében az épület homlokzatára téved, különösen szép látványban lehet részünk: a lágy sugarak aranyos ragyogást kölcsönöznek a bejáratot díszítő mozaikképnek.
Minden szépsége, pompája és monumentalitása mellett a hosszú építési munkálatairól is elhíresült párizsi Notre Dame több mint száz év megfeszített munkája árán épült fel. Ha ezzel állítjuk párhuzamba, szinte elenyésző hosszúságú az a viszontagságokkal teli, közel hatvan év, amit a Szent István Bazilika felépülése igényelt. Három neves építész munkájára, a külső körülményekkel dacoló szívós akaratra, és nagy művészek páratlan fantáziájára volt szükség e hatalmas templom megszületéséhez.
A templom építésének vágya az 1800-as évek közepére erősödött meg, amikor II. Lipót császár koronázásának emlékére Lipótvárosra keresztelték az addigi belváros határán felépült új városrészt. Mivel az itt lakók hamarosan saját templom után kezdtek sóvárogni, 1817-ben Zitterbarth János tervei alapján ideiglenes templomot emeltek a mostani bazilika helyén. Az épületet a Duna szintjénél magasabban fekvő dombocskára húzták fel, bár akkor még nem sejtették, hogy 1838-ban, a folyó pusztító áradásának idején éppen magas fekvése miatt nyújt majd sokaknak biztonságot. A mai bazilika valójában az itt menedéket lelt embereknek köszönhető, hiszen ők fogadták meg, hogy hálából nagy, díszes templomot építenek a korábbi helyére.
Hild József 1845-ben kapott megbízást Pest Város Tanácsától egy végleges, hatalmas kupolájú templom megépítésére. Az alig megkezdett földmunkákat az 1848-49-es szabadságharc félbeszakította, így az alapkő letételére csak 1851. októberében került sor. A bazilika Budapest legnagyobb egyházi épülete, nem csoda, hogy a Duna közelsége miatt hatalmas alapokra és három pinceszint létrehozására volt szükség. Így a föld alatt majdnem ugyanakkora építmény áll, mint maga a templom. Az építés költségeihez a pesti polgárok is nagymértékben hozzájárultak. Többek közt Liszt Ferenc is tekintélyes összeget, kétszázezer aranykoronát adományozott e célra.
Hild 1867-ben bekövetkezett halála után Ybl Miklóst bízták meg a további építkezés lebonyolításával. Hild klasszicista koncepciójú tervei hamarosan módosulni kényszerültek: a templom hatalmas kupoláját tartó óriáspillérek ugyanis egy évvel Hild halálát követően süllyedni kezdtek, ennek következtében a tartófalak széttörtek, a kupola pedig bedőlt. A munkálatok folytatására kerek tíz esztendőt kellett várni. Ez idő alatt Ybl átdolgozta a korábbi terveket. A kupolát újabb és szélesebb alapokra helyezte, megváltoztatta a főhomlokzat képét, és a klasszicista tervekből egy neoreneszánsz stílusú templom képét alkotta meg. A sors olykor kegyetlen fordulatainak köszönhetően azonban ő sem érhette meg a bazilika befejezését. 1891-ben bekövetkezett halála után Kauser Józsefre bízták az építkezés befejezését. A templom belső munkálatai teljes mértékben az ő elképzelései alapján zajlottak, ugyanis erről Ybl semmilyen információt nem hagyott hátra.
