A kocsi külsejét nagyban meghatározza a szín. Na, ez nekem nem a kedvencem – de, hogy mennyire igaz, hogy ízlések és pofonok – szerkesztőségünk hölgytagjainak tetszett ez a kék. Az autó külseje amúgy tetszetős, kicsit egyterű feelingje van, a Crosstar kivitel miatt egy kicsit magasabb mint egy normál Jazz. Tetszett a tetőn futó csík is, ami nagyautós hatású. Az amúgy Surf blue szín a fekete tetővel, azaz hogy kétszínű az autó, ma nagyon trendi.
Belül igazi Honda, egyszerű, praktikus és jól kezelhető. Az ülések kényelmesek, könnyen állíthatók, és mivel egy hosszabb itáliai úton próbáltuk ki, az is elmondható, hogy hosszú távon is kényelmesek. Hat órás vezetés után sem fáradt el a hátam vagy a derekam, ami néha egy drágább, nagyobb autónál is többször előfordul.
A hosszú út során fontos volt, hogy az üdítőket és egyéb dolgokat hova tudjuk elpakolni. Ebben is praktikus társ a Jazz, minden ajtóban van palacktartó, elöl még egyéb zsebbel is számolhatunk, kesztyűtartóból kettőt is kapunk, jókora rekesz került a váltó elé is, mély a könyöktámasz rekesze, és műszerfal két szélére, a légbeömlőkhöz is került egy-egy palacktartó. Emellett nagyon világos az autó és nagyon jól kilátni belőle. Az osztott tetőoszlopos első szélvédővel mindennél jobb kilátást, 90 fokos kitekintési szöget kapunk.
Középen egy digitális műszerblokkot néz a vezető, nem mondom, hogy ez a legmodernebb a világon, ám legalább hasznos. Ezzel szemben a középső, továbbra is Android alapú infotainment immár vezeték nélküli Apple CarPlay csatlakozást is tud, szóval ez már igazán 21.századi. Emellett USB-ből négy is van, sőt még 12V-os csatlakozót is találunk elöl.
De milyen egy ekkora autóban a helykihasználtság?
Nekünk világjáróknak ez elsődleges szempont. Nos, a kocsi itt is nagyon praktikus: a hátsó ülése egy mozdulattal síkba fektethető, illetve felhajtható ülőlapos, amivel mintegy 1,2 méter magas rakterületet alakíthatunk ki. Ráadásul a hátsó üléssornak nemcsak a variálhatósága, hanem a lábtere is nagy: középkategóriás modelleket idéző, 31 centis térdhelyet kapunk az amúgy kisautós méretű, 4,09 méteres autóban. A Crosstar csomagtere alapból csak 298 literes, ám a hátsó ülések segítségével egészen kényelmesen elfértek csomagjaink az olasz úton.
A Jazz egy igazi hybrid, nagyon mérsékelt fogyasztással és jó menettulajdonságokkal. Az e:HEV rendszer egy igazi öszvér, féligélig villanyautó, félig benzines. Az első kerekeket városi üzemnél mindig a 80 kW-os, azaz 109 lóerős és 253 Nm nyomatékú villanymotor hajtja. Ha kell, a benzinmotor azonnal indul, azzal a villanymotorral, amivel aztán áramot termel, a hajtó villanymotor és persze az akkumulátor számára. Először tehát mindig suhanunk vele, aztán jön meg a hangja. , Az autópályás tempónál a benzinmotor közvetlenül hajt, a villanymotor pedig az intenzív gyorsításoknál kapcsolódik be. Az amúgy csendes autó a nagy gázadásoknál igen erős hanggal reagál, ám ezt gyorsan meg lehet szokni.
És ezt kompenzálja a kiváló fogyasztás…
Sajnos mi legtöbbször autópályán mentünk vele, de a városi fogyasztásnál alig evett meg 4 liternél többet az autó. És ami nagyon meglepett, az a technika, ami ebben a kis autóban is megvan, és ami a hosszú úton igazán nagy segítség volt: Jól működött a távolságtartós tempomat, táblafelismerővel kombinálva. Sőt még sávtartó automatika is volt benne, de igazából ezt nem szerettem, mert nagyon erőteljesen rántott vissza a sávba és inkább sokszor kikapcsoltam. És szerencsére nem kellett kipróbálnunk a biztonsági felszerelést, amiben 10 légzsák szerepel: a hátsó oldalsó, a sofőr térdét óvó és az ebben a kategóriában világújdonság első ülések közé rakott légzsákkal együtt .
Összességében az új Jazz Crosstar egy nagyon praktikus, kényelmes városra tervezett autó, amit bátran rövidebb-hosszabb világjárásra is használhatunk!
