Most a karantén idején egyre több olyan oldal bukkan fel, ahol élő felvételeken is fürkészhetjük az eget (ha van kitartásunk és időnk rá) várva, hogy megjelenjenek a tekergőző fényszalagok. De mivel a jelenség általában októbertől áprilisig tart, ezért már online sincs sok időnk a gyönyörködésre.
A kamerákat, amiken keresztül most ráláthatunk az északi sarkkörtől északra megjelenő Aurora Borealis-ra, egy kutatócsoport állította fel Churchill városának határán, a kanadai Manitoba tartomány területén. A szakértők szerint innen tökéletesen rálátni a természeti csodára. Természetesen a kamerák nem most közvetítik először a látványt, de a bezártság idején sokkal népszerűbbé váltak, mint eddig. (a videóba érdemes néha beletekerni a korábbi legszebb pillanatokért)
Hogy mi pontosan a sarki fény, és ha megcsodáljuk, akkor milyen – saját létezésünkön felfoghatatlanul túlmutató – jelenséget is látunk pontosan, azt a Thenordicessence.com oldalon foglalták össze a legérthetőbben:
“A sarki fény egy időleges fényjelenség, mely általában októbertől áprilisig figyelhető meg a sarkköröktől északra. Erősségét és láthatóságát sok tényező befolyásolja. A sarki fény története a Földünktől sok-sok millió kilométerre ragyogó Napban kezdődik, ahol időközönként plazmaáram formájában, töltött részecskék lökődnek ki. A leszakadó plazma, vagyis a napszél iszonyatos sebességgel halad, így mindössze 18 óra alatt eléri a Földet. A csoda ezután jön. Itt ugyanis a Föld mágneses mezejének vonzására a két pólusnál a részecskék átjutnak a magnetoszférán, és olyan gázokkal ütköznek, mint az oxigén és a nitrogén. Ennek következtében a részecskék fényt bocsátanak ki, ami létrehozza a sarki fényt. A jelenség az északi sarkkörtől északra, (ez az Aurora Borealis), valamint a déli sarkkörtől délre (Aurora Australis-nak nevezzük) figyelhető meg.” – Nagica
A sarki fény általában keskeny fényívként jelenik meg az égbolton, de szalagokká is nyúlhat, illetve többszínű sugarakban is szétterjedhet. Néha pedig vékony felhőként vagy fátyolként terülnek szét az égen. A színük viszont attól függ, hogy milyen típusú részecskék ütköznek és milyen magasan. A történelmi dokumentációk szerint a történelemben ismert leglátványosabb sarki fényt 1859-ben figyelték meg az Egyesült Királyságban, a természeti jelenség két alkalommal, augusztusban és szeptemberben is ámulatba ejtette a szemtanúkat.
Kapcsolódó anyagok:
