A lakosság döntő része a part menti 20 kilométeres jégmentes sávon él, de azért itt sem olyan kellemes a klíma. A rövid nyár során akár 10 fokos “kánikula” is lehet, de télen gyakran hetekig mínusz 40 körül van a hőmérő higanyszála. Mindezek alapján nem meglepő, hogy a szigeten kevés a közút, vasút pedig egyáltalán nem épült. A fő közlekedési eszköz a repülő, a legtöbb gép Koppenhágából érkezik, mivel Grönland a Dán Királyság autonóm tartománya. A hatalmas szigetet Kr. u. 982-ben fedezte fel a híres viking hajós, Vörös Erik, s a sziget 1979-ig volt dán gyarmat. Noha az elmúlt századok során érkeztek telepesek Dániából, Grönland lakosságának java része a mai napig eszkimókból áll. Így hivatalos nyelvből is kettő van, a dán és az inuit. A hatalmas sziget ipara – például a bányászat – fokozatosan fejlődik, de az őslakók közül sokan még mindig halászó-vadászó életmódot folytatnak a jeges tájon.
A felszín alatt
Grönland az Atlanti-óceánon úszó hatalmas jéghegyek egyik “szülőhazája”. Az itteni gleccserekből – mikor elérik a tengert – szakadnak le óriási jégdarabok, hogy aztán délnek úszva folytassák útjukat, miközben csak kilenced részük látható, a többi a víz alatt rejtőzik. A Jakobshavn-gleccserről, a világ leggyorsabb jégfolyamáról évente 35 milliárd tonnányi jég törik le. Az utóbbi évtizedekben, a globális felmelegedés miatt ez a folyamat veszélyesen felgyorsult. Tudományos kutatások szerint, ha a grönlandi jég egy része elolvad, akkor a tengerek szintje négy méterrel emelkedik meg, olyan városokat borítva el, mint New York, Szentpétervár, vagy Hamburg.
Úszó szigetek
A jéghegyek időnként elképesztő méretűek is lehetnek. Vannak több, mint egy kilométeres hosszúságú darabok is, melyeknek a magassága eléri az ezer métert, noha a vízfelszín felett “csak” 120 méternyi jégcsúcsot láthatunk. Meglehetősen komótosan, egytized kilométeres óránkénti tempóban haladnak, de nincs is hova sietniük. Előbb-utóbb elérik a 40. szélességi fokot, ahol aztán elolvadnak. Errefelé viszont komolyan veszélyeztetik a hajózás biztonságát. A balesetek elkerülésére hozták létre – a Titanic tragédiája után – 1914-ben a Nemzetközi Jégfigyelő Szolgálatot, ahol ma már műholdak segítségével követik a jeges tengeri vándorok útját.
Fényfestés az égen
Manapság egyre népszerűbb színes fénnyel gyönyörű mintákat “festeni” az épületek oldalára. Noha ezek a művészi alkotások tényleg lenyűgözőek, semmi sem veheti fel a versenyt a természet alkotóerejével. A messzi Grönlandon nemcsak a jég alkot elképesztő formákat, de az égre pillantva is más látvány fogadja az utazót. mivel a sziget java része az északi sarkkörön túl fekszik, így nem csoda, hogy a sarki fény, vagy más néven északi fény sokszor beragyogja a sötét égboltot. Leginkább késő ősztől tavaszig látható, a különös jelenség, melyet a Napból származó és a légkörbe behatoló töltött részecskék okoznak. A főként száz kilométeres magasságban tündöklő színes kavalkádnak több formája is van. Van amikor íves formák rajzolódnak az égboltra, máskor a sugarak egyenesek és a Föld mágneses erővonalait követik. A legnagyobb az úgynevezett fátyol-forma, ez valóban beragyogja az egész vidéket. A római hajnalistennőről elnevezett aurora borealis színe az érkező részecskék fajtájától függ. Míg az oxigén zöld a nitrogén kéke színben pompázik a jégmezők felett. Ha pedig elmúlnak a hideg de varázslatos téli hónapok, akkor a fehér éjszakák teszik feledhetetlenné a grönlandi utazást. Májustól július közepéig ugyanis ezen a vidéken egyáltalán nem nyugszik le a nap.
Ismeretlen világ
Grönlandon nemcsak megfagyott vízből, de sziklákból is találunk hegyeket, mégpedig elég magasra nyúlókat. Legmagasabb pontja majdnem négyezer méterre emelkedik, igaz csak a tetejét látni, a többi jég alatt van. A NASA kutatásai szerint a sziget belsejében egy 740 kilométer hosszú, 800 méter mély kanyon húzódik, csak épp 3000 méter vastag jégpáncél fedi. Ezért él hát a lakosság döntő része a nyugati partvidéken. Itt található a főváros, Nuuk is, ahol 16 ezren laknak. A színes házakkal tarkított települést 1728-ban alapították, de eszkimók már Kr. e. 2200-ban is éltek ezen a tájékon. Itt – legalábbis grönlandi viszonylatban – a tenger miatt nem annyira zord az időjárás, ritkán mutat a hőmérő mínusz 10 foknál hidegebbet, igaz plusz 10-nél se kúszik feljebb a mutató nyáron.
Külön utakon
Grönland azon kevés helyek egyike, mely kilépett az európai Unióból, egészen pontosan annak elődjéből a Európai Gazdasági Közösségből, melynek 1973-84-ig volt tagja. Azért döntöttek egy népszavazás során a kilépésről, mert a grönlandiak nem értettek egyet a közösségi halászati szabályozásokkal. A halászat egyébként ma is az egyik legfontosabb gazdasági tevékenység a szigeten, az export 90 százalékát teszi ki. Pedig ez korántsem veszélytelen foglakozás, a gyakori jéghegyek és a sokszor hetekig tartó sűrű köd ugyancsak próbára teszik a hajósokat.
Színes utcákon
A grönlandi házak színes falai nemcsak az egyhangúság megtörését szolgálják. A a kisebb településeken egyáltalán nincsenek utcanevek, míg a városokban a házszámok rendszere szokatlan. Egyrészt használatos a másutt bevált sorszámozás, de a tulajdonos dönthet úgy, hogy az építés évét szeretné látni a címében. ezért könnyedén előfordulhat, hogy egy utcában a 2-es házszám melletti épületen mondjuk az 1996-ot olvashatjuk. Így a színek is segíthetik a könnyebb tájékozódást.
Kutyák a hó alatt
A zord éghajlat nemcsak az embereknek, de hűséges négylábú társaiknak is különleges kihívás. A legtöbb eb nem is tudná sokáig kihúzni a téli időben ezen a tájon. Viszont a grönlandi kutya, vagy más néven grönlandi husky nem zavartatja magát a hidegben. A különlegesen vastag bundájú állatokat még az első eszkimók hozták magukkal, és jegesmedve vadászatokon használták. Ma már inkább házőrzők, szánhúzók a meglehetősen heves vérmérsékletű, erős testfelépítésű és rendkívül kitartó kutyák, melyek igazán hideg időben a hóba ásott lyukakban alszanak.
Jégmezők vándorai
Noha Grönlandot a világ legritkábban lakott vidékének tartják, ez csak emberek tekintetében igaz. Jegesmedvékből például viszonylag sok él ezen a zord vidéken. Az északi sarkvidék csúcsragadozói minden szempontból különleges lények. Bundájuk például csak látszólag teljesen fehér, a valóságban átlátszó szőrszálaik is vannak, melyek átengedik a fényt a medve fekete bőréhez, mintegy “napelemként” melegítve a hatalmas testű állatot. Életük jó részét nem a szárazföldön hanem jégtáblákon töltik, ezért talpaikon is van szőr, hogy ne csússzanak. A lomhának tűnő jegesmedvék nagyon ügyes vadászok, akár 40 kilométeres óránkénti tempóval is képesek a kedvenc eledelüknek számító fókákat üldözni. Sajnos a globális felmelegedés ellen még ezek a remekül alkalmazkodó állatok is tehetetlenek, egyre kevesebb zsákmányt találnak a jégmezőkön, s ezen a hideg vidéken az elégtelen táplálkozás hamar végez a jégmezők urával.
Óriások hullámai
Grönland vizein a leglátványosabb élőlények minden bizonnyal a bálnák. Különösen nyár végén láthatunk nagyon sok tengeri óriást errefelé. Kékbálnák, fin bálnák, narválok is látogatják a sziget környékét, de a leghíresebb a “környék szülötte” a grönlandi bálna. Ezek a 18 méteresre megnövő, 110 tonnás emlősök hatalmas méreteik ellenére időnként játékosan kiszökkennek a vízből, hogy aztán hatalmas farkcsapásokkal merüljenek ismét alá. Fél óráig is bírják a mélyben, ahol planktonokat fogyasztanak. Szerencsére a bálnavadászati tilalmaknak köszönhetően az utóbbi évtizedekben növekedésnek indult ezeknek a csodás lényeknek az egyedszáma, így már nem fenyegeti őket a kihalás veszélye.
