A tó helyén régen nem volt más, csak terméketlen földek és cuppogós mocsarak. A természet egyetlen ajándéka talán a lágymányosi keserűvíz volt, és a temérdek agyag, amely ott rejtezett a Duna által lesimított lapályon. Ahol ma a Kosztolányi Dezső tér terpeszkedik, az 1800-as évek derekán egy téglagyár működött, melynek udvarán egy mesterségesen vágott gödörből munkások fejtették az agyagot.
1870 körül történt, hogy az agyagfejtőbe egyszer csak betört a talajvíz, s olyan hirtelen árasztotta el a gödröt, hogy az emberek szerszámaikat hátrahagyva, hanyatt-homlok menekültek.
A sok víz pedig csak áradt dühösen a földből, mígnem mindent elnyelve maga körül egy tóvá szelídült – egy nagy, „feneketlen tóvá”, éppen úgy, mint a mesékben. Legalábbis az emberek így nevezték el: Feneketlen-tó. De hogy miért és mikor kapta ezt a nevet, azt ma már alig őrzi a köztudat. Pedig világszerte számos „feneketlen tó” létezik, s szinte mindegyiknek él még a története az emberek emlékezetében.
A Küküllő bal partjánál található Feneketlen-tó például azért kapta nevét, mert elnyelt egy egész bivalycsordát; a Bükk egyik barlangjában rejtező feneketlen tóról azt mesélik az öregek, hogy a közepe táján látható „fekete buzogás” elnyelte az arra evező csónakokat. A fertőrákosi Várhegyen keletkezett tóról úgy tartják, hogy a hegy tetején valaha elátkozott vár állt temérdek kinccsel, de egy napon elsüllyedt, s helyén egy feneketlen tó keletkezett.
Ha a budapesti Feneketlen-tó történetét egy kicsit kiszínezzük, szinte magától kikerekedik egy hasonló történet egy téglagyárról, amelyet egy napon munkásostul-szerszámostul elnyelt egy feneketlen tó.
