De a ciprusi trükk amilyen egyszerű, olyan hatásos. Szinte még be sem értünk Limasszolba és máris leigázott minket. Bedőltünk az ókori hangulatnak, az egyedülállóan eklektikus építészetnek, a friss fügének, a plasztik Apollónak, a fahéj illatú csipkének és a könnyed mosolyoknak, amelyek csak úgy záporoztak a helyiektől.
Kecses, könnyed csábítóként tűnik fel Limasszol, amely bő félórás buszozásra található Larnakától. Ha egy szóval kéne jellemezni a várost, a legmegfelelőbb kifejezés talán a vintage lenne. De nem az elnyűtt, kopottas, inkább a klasszikus, nosztalgikus értelemben, amolyan kedvesen.
Félköríves benyílók, virághalmok alól előbukkanó székkeret, mesteri graffitik hökkentik meg lépten-nyomon az arra járót. Nem győzünk álmélkodni a számtalan kis bolton, műhelyen, kapu előtt álldogáló fa hokedlin, mely körül a szigeten lévő macskainvázió egyik tagja somfordál. A kirakatokban újjáéled a régmúlt: régi kovácsoltvas tartók, csipkebúrájú lámpák, melyek avíttas szagát csak elképzelni lehet; divat előtti időkből származó kalapok, melyek meghökkentő formájánál már csak méretük nyújt érdekesebb látványt; munkaruha bolt, melynek ablakában plasztik doki mosolyog magára öltve az idei módit; őskori telefonkészülékek, melyeket utoljára a hatvanas évekbeli kémfilmekben lehetett látni (és már akkor is archaikusnak tűntek).
Miközben a történelmi városrészben bolyongunk, ékszerrel s muszaka fűszerrel megrakott sikátorok között, újabb mosolygós helyi tolja arcunkba szuvenírek egész garmadáját. Nem, köszönjük – szabadkozunk, de a közeledés korántsem tolakodó, ahogy semmi másban sem a szigeten. Míg például szeméttel a legfurcsább helyen találkozom (egy luxusszálloda kertjében), addig kéregetőt vagy rossz kinézetű suhancot egyet sem látok.
Bár a sebességre vonatkozó táblákat csupán informatív jeleknek tartják a helyiek, balesetről még sincs semmi hír. A válság persze Cipruson is érezteti hatását, ez azonban nem akadályozza meg a szigetlakókat abban, hogy hódoljanak a sziesztának, kiüljenek a térre sakkozni vagy csak kényelmesen pásztázzák a sétányok multietnikus közönségét.
A többség a vártnál sokkal lazábban kezeli az élet egyéb területeit is. A történelmi hódításokba soha bele nem nyugvó, azokat inkább a javukra fordító ciprusiak mintha ösztönösen tudnák, mi a jó nekik. Leszámítva egy szűk vallásos réteget – melynek tagjai csókkal borítják mai napig a szent képeket – a szigetlakók meglehetősen világiasak. Jól példázza ezt, hogy bár az ajtó előtt tábla szólít fel a megfelelő viseletre, gyakorlatilag bárki félmeztelenül bemehet mindenhova. Már a házasság sem téma: mióta a nők kikerültek a tűzhely bűvöletéből, a ciprusi férfiak büszkén vállalják: akár egyedül is képesek betölteni mindkét szülő szerepét.
Még több anyagot találtok Ciprusról gyönyörű képekkel és érdekes információkkal a Világjáró Magazin 2011/107. és a First Class 2017/Nyár 24. lapszámaiban. De a lapokban olvashattok még Kijevről és Salzburgról vagy a Balatonról és Ausztráliáról. A magazinokat és a korábbi lapszámokat megtaláljátok a Világjáró WebShop-ban, ahol Ciprusról ide kattintva találhattok még lapszámokat, ahol még többet olvashattok e gyönyörű szigetről.
