Édesanyámnak terveztem város, azaz várnéző túrát. Minden lehetséges útvonalat fontolóra vettem, aztán úgy döntöttem hagyom, hogy a megérzéseim vezessenek. Mivel a 16-os busz vonala felér egy turistaúttal, végül mi is ezt választottuk és a hatkerekűn felrobogtunk a macskaköveken. A végállomáson, a Dísztéren szálltunk le.
Innen kicsit visszafelé sétálva értük el a Szentháromság teret és a Budavári Mátyás-templomot, amit szokás Nagyboldogasszony-templomnak is hívni. Hogy mi az első, ami eszébe jut az embernek erről a monumentális, mázas Zsolnay-cseréppel fedett épületről? Az, hogy hatalmas és fenséges.
Tiszteletet parancsoló épület kívülről és belülről is.
Ma annál is inkább, mert nem rég még igen rossz állapotban volt. A felújítást 2013-ban fejezték be, miután hivatalosan 1999-ben került ismét egyházi kézbe a nagy múltú épület. A 19. században Schulek Frigyes vette kezébe a 15. századi falak, berendezések és harangtorony rekonstruálását, így végül a nemrég végbement felújítások idején az ő művét kellett eredetinek tekinteni. Az újjáélesztett, sok mindent látott szakrális épület végül ismét, mint Európa egyik legszínvonalasabb szecessziós temploma csilloghat.
Ha bemenni éppen nincs kedvünk, akkor érdemes a környéken tenni egy sétát. A templom mellett egy karnyújtásnyira fehérlenek a Halászbástya csodás tornyai, mélybe vezető lépcsői, kilátóteraszai és apró árkádjai.
De a templom közelében találunk nyugodalmas zöld parkokat, a túloldalon pedig eldugott, kipróbált, jó konyhájú éttermeket és kávézókat. A fényképezőgépünket semmiképpen se felejtsük otthon, mert a Budai vár teraszai után, innen, a Mátyás templom mellől tárul elénk az alant nyüzsgő pesti oldal legszebb látképe!
