picchu

A Machu Picchu tetején – Egy örök örökség védelmében

A világ egyik legnagyobb csodája, mely a Dél-Amerikába utazók szent grálja, számtalan utazót vonz nap mint nap. Éppen ezért azt hihetnénk ez tényleg örök örökség, nem tűnik el soha. Lehet, hogy a végén nem lesz igazunk?!

A perui Andok déli részén található Machu Picchu (ejtsd: Macsu Pikcsu) városát Pachacutec Yupanci uralkodó építtette 1450-körül, 2450 méteres magasságban. A város az inka építészet mesterműve volt, melyet még ma is rejtélyek öveznek. Ha feljutunk a hatalmas kőlépcsőkre és teraszokra, mikor ott állunk a kondor formájú település közepén, önkéntelenül is azon gondolkodunk, a munkások miként emelték és rakták a helyükre a körülöttünk tornyosuló, súlyos gránittömböket? Mennyi emberéletet követelt az építkezés, micsoda szaktudás kellett mindennek a létrehozásához? Teljesen pontos választ máig nem kapni a kérdésekre, talán ebben rejlik Machu Picchu sikerének egy része.

És persze abban a több mint 200 épületben, templomban, nyitott vízvezetékekben és ültetvényes teraszokban melyeket a város területén találni. A legszembetűnőbbek természetesen a lépcsőzetesen kialakított földteraszok. Ha az úgynevezett Inka-ösvényen érkezünk meg a városba, ezeket látni meg először. A 4 méter magas teraszokat, melyeket először kövekkel, kavicsokkal, agyagréteggel, majd pedig termőtalajjal töltöttek fel, kőből épített támfalak tartották. Erre azért volt szükség, hogy a heves esőzések ne mossák el se az építményeket, sem pedig a termést. A teraszokon burgonyát, kukoricát, édesburgonyát és kokacserjét termesztettek.

Az Inka-ösvényen

Bár a kutatók idővel kiderítették, hogy a város az inka uralkodó nyári pihenőhelyéül szolgált, a mezőgazdaság mellett a szakrális élet is jelen volt a hegy tetején. Az építmények között több templomot és oltárt találtak, ahol nagy valószínűséggel a Napot, vagy a hegyek szellemét istenítették. A régészek épp ezért még ma is úgy gondolják, hogy a korai feltárások során talált sok női csontváz áldozati szűzlány lehetett az istenek számára.

Áldozat vagy szolgálólány? Már nem tudjuk meg kik voltak, de az biztos, hogy a szellemük és az energiájuk, sok más szolga és gondnok lelkével együtt, egy rejtélyes és misztikus hellyé teszi e magasba rejtett várost.

Machu Picchu felfedezőjének Hiram Binghamet tartjuk, aki nagy álmát követve, egy indián földműves útbaigazítása után rátalált a városra, csak éppen egy másiknak hitte. Míg az inkák utolsó erődje, az elveszett Vilcabamba után kutatott, rábukkant a Világ Új Hét Csodájának az egyikére. Bár a felfedezés hivatalos dátuma 1911. július 24., sajnos nem Bingham az első, aki a város kincsire szemet és kezet emelt.  Spanyol térképeken már a 17. században is jelölték a helyét, 1867-ben pedig egy német aranykereskedő, Augusto Berns, is lecsapott a romokra. Nagy valószínűséggel ezért nem találtak sosem aranyat a romok között.  

Augas Clientes – astudio

Az idejutásról is eltérőek a feljegyzések. Bingham a hivatalos papírokban arról mesél, hogy “több napig vándorolt úttalan utakon”; míg feleségének azt írja “egy kellemes sétával” jutott el a városba. Mondjuk, hogy melyik az igazság, azt már mi is kideríthetjük. Ha Peruban járunk és a Machu Picchu felfedezése a célunk, akkor két utat választhatunk. Végigmehetünk az Inka-ösvényen, mely négy napig tart és az inkák fővárosából, Cuzco-ból indul. Ez már maga a kaland, hiszen ez az inka zarándokút utolsó és kétségkívül legszebb szakasza. Tele van kihívásokkal és próbára teszi a testet és a lelket, de menet közben, felfelé az Andok 4 000 méteres hágóin, dzsungeleken és ködrengetegeken át olyan látványban lehet részük, mint még soha.

De ha a könnyebb és valamivel olcsóbb utat szeretnénk, akkor marad a vonat. Választhatunk éjszakai járatot, de akkor nem látunk semmit a lélegzetelállító tájból, vagy nappalit, de a kilátást meg kell fizetni. És az útnak ekkor még nincs vége. Miután Cuzco városából elvonatoztunk a hegyek közé, Aguas Calientesből a busz felvisz a romok bejáratához.

Az ősi hegyi városba naponta 2500 embert kellene felengedni az UNESCO szabályai szerint, de ehelyett 5600-an látogatják, ezért érdemes jó előre belépőt venni, ha nem szeretnénk, hogy a lépcsőknél érjen minket csalódás. A főszezon májustól szeptemberig tart, de augusztusban érkezik a legtöbb látogató. A romok fölé emelkedő Huayna Picchura naponta 300 embert engednek fel – a beszámolók szerint innen lehet a legjobb képeket készíteni a romokról – így már hetekre előre elfogynak a jegyek. De van egy másik hegy is, pont mellette, amire ugyan ennyien mehetnek fel, de a legtöbben a Montanára csúcsról nem is tudnak.

Machu Picchu romvárosát 1981-ben a „perui történelmi szentély” címmel ruházták fel, 1983-ban pedig az UNESCO Világörökség része lett. Végül 2007-ben egyike lett a Világ Új Hét Csodájának. Felkeresése se nem egyszerű, se nem olcsó, de feledhetetlen élmény.

Veszélyben a világ egyik csodája?

Viszont a legfrissebb hírek szerint pont ezt a lelket átjáró élményt kezdték el tönkretenni azok a Martín Vizcarra elnök által engedélyezett építkezések, amiket az Urubamba-völgy fölött található Chinchero faluja mellett kezdtek el 2019 januárjában. A falu magasabban van, mint Cusco, így az ide tervezett repülőtér a világ legmagasabban fekvő repterének számítana. Viszont az építésével erdőket, mezőket, földteraszokat tesznek a semmivel egyenlővé – írja a nytimes.com cikke.

Hogy az elnök milyen megfontolásból hagyta most jóvá ezt a rombolást, még nem tudni, de már nem csak az archeológusok és régészek, de az UNESCO is felemelte a szavát. Hiszen ha a repülőtér megvalósulna, akkor a turisták száma évi másfél millióról ugrásszerűen 6 millióra nőhetne, ami szinte elviselhetetlen nyomást gyakorolna a romvárosra, napi 22 000 látogatóval, ami 10 szerese az eredeti megengedettnek.

Forrás: mirador.reblog.hu / nytimes.com

Fotók: Shutterstock.com

(Összesen ennyien olvastátok: 7 718 , ma: 2 )
További cikkek - Gerencsér Dóri

Mi fán terem a comfort food? Amerika lélekemelő ételeinek útján

Az angol nyelvben comfort food-nak nevezik azokat az ételeket, amik a családra...
Teljes cikk