A fényűzés, csillogás és pompa csak a város egyik arca. Aki követi a híradásokat tudja, hogy Rio legtöbbször a szegény környéken történt bűncselekményeivel kerül be a világsajtóba. Talán a körzetek éles kontrasztja teszi ezt a várost különlegessé.
Rio de Janeiro legtöbb turistát vonzó látványossága vitathatatlanul a minden évben megrendezésre kerülő karnevál. A mulatságot először 1723-ban tartották a portugál bevándorlók, akik színes álruhákba és maszkokba bújva, sárral, vízzel és liszttel öntözték egymást. Csak jó száz évvel kezdtek el kialakulni a mára már hagyományossá váló lélegzetelállító jelmezek és az elmaradhatatlan szamba. Az öt teljes napon át tartó parádé nem csak egy felvonulás, hanem egy komoly táncverseny is egyben. Passarela do Samba nevű sétányon, napi 10-12 órán át nagyjából 3-5000 résztvevő vonul fel naponta, akiket a bírák tánctudásuk, jelmezünk, valamint az ütősök és a táncosok közötti harmónia alapján pontoznak.
Az ikonikusnak számító Megváltó Krisztus szobor, vigyázó tekintetével óvja a várost a 710 méter magas Corcovado, azaz a púpos hegy csúcsáról. Először 1824-ben I. Péter brazil császár rendelte el a hegycsúcs felderítését, majd később a fia építette azt a 4 kilométer hosszú vasutat, amely felvisz a hegy tetejére. A kitárt karú Krisztus szobrot csak 1921-ben kezdték építeni, és csak 10 év alatt befolyt adományból, 1931-re sikerült befejezni. Előtte Izabella portugál királynő és Kolumbusz Kristóf szobrát tervezték a hegycsúcsra, de érthető okokból a vallásos brazil lakosság és az egyház is inkább a Krisztus szobor mellett tette le voksát. A 38 méter magas, 1145 tonnás kőből és betonból készült szobor kezét és fejét egy francia szobrász készítette hazájában, majd hajóval szállították ezeket Brazíliába. Az időjárás nem mindig volt kegyes a szoborhoz. Annak ellenére, hogy fején, karjain és kezein is találhatóak villámhárítók, már többször is belecsapott a villám. A hagyomány szerint a szobor széttárt karja azt szimbolizálja, hogy a város szeretettel fogad minden utazót. Más hiedelmek szerint Krisztus védi a város lakóit: ha a tenger felől veszély érkezne, összezárja karjait, ezzel figyelmeztetve a bajra.
A Páo de Acucar-t, azaz a Cukorsüveg-hegyet kihagyhatatlan látványosságnak tartják, akik már jártak Rioban. Ez a kvarc-, illetve gránittömb merőben más látványt, élményt nyújt, mint a Corcovado. Az üvegfalú siklók 20 percenként indulnak a Babilónia domb lábától, s viszik a látogatókat a Morro de Urca nevű kis hegy csúcsára, ahonnan egy másik felvonóval utazhatnak tovább a hegytető felé. A helyiek szerint erről, a 400 méter magas tengerbe nyúló magaslatról a legszebb a naplemente látványa.
Ezek után az aktív programok után, kinek ne esne jól egy kis ejtőzés egy gyönyörű szépségű tengerparton, amiben Rio nem szenved hiányt. Köztük a leghíresebb a Copacabana, amiről már mindenki hallott, ha más nem filmekből, vagy tévésorozatokból. Ha erre járunk, jobb ha tudjuk a két legfontosabb szabályt: cipővel nem szabad a homokra lépni, csak a papucs megengedett, valamint nem elfogadott a meztelenkedés, még e gyerekektől sem. A tenger tisztasága nem mindig kifogástalan, erősek az áramlatok és a sodrás, a part gyorsan mélyül, de a turistákat kárpótolja az óceán fölé magasodó hegyek látványa napfürdőzés közben.
Amire a legtöbb weboldal felhívja a figyelmet, az az értékeink óvása, ugyanis a gyatra, ám manapság egyre javuló tendenciát mutató közbiztonság miatt gyakoriak a lopások. Emiatt sem javasolt egyedül bemerészkedni Rio egyik legérdekesebb ám legszegényebb körzeteibe a favellákba. Ezek a nyomornegyedek más nagyvárosokkal ellentétben itt nem a metropolis peremén fekszenek, hanem bent a város közepén szétszórva, a hegyoldalakhoz tapadva, ahonnan a legszebb kilátás nyílik a városra és az öbölre. A színes, egymás tetejére épített kis bádogházak érdekes látványt nyújtanak, de ember legyen a talpán, aki bemerészkedik a járdákat, közvilágítást és csatornázást nélkülöző negyedekbe, ahol mindennaposak a fegyveres összecsapások. Megtekintésük csak hozzáértő kísérővel ajánlott.
A nyugalomra vágyók kedvenc helye a Jardim botanikus kert, ahol a nyüzsgő városból kiszakadva élvezhetik a természet közelségét. A több mint 8000 növényfajnak otthont adó kert az 1800-as évek óta várja a hűsölni vágyó látogatókat. A vastag törzsű pálmasétányai mellett, a 600 különböző orchideafaj és a vízililiomokkal borított tó vonzza ide leginkább a látogatókat.
Az augusztusban induló Olimpia miatt, Rioban már hónapok óta a szokásosnál is jobban pezseg az élet. Az emberek izgatottak a nagyszabású ünnepség miatt, és az esemény közeledtével, napról-napra egyre több turista özönli el a várost. A lakosság a karneváli szezonban már megszokott tömegre számít, csakhogy most 5 nap helyett, két hétig fog tartani a látogatók áradata.
