Hogy látod az idei versenyt? Lesz 14. győzelem?
Mi mindent megteszünk, hogy így legyen. Jó verseny lesz szerintem, mert sok kihívó van, sok erős hajó indul. Jönnek külföldiek is, nagyon komoly marketing munkát végez a Magyar Vitorlás Szövetség, hisz ez az 50. tókerülő. Azt gondolom meg tudják valósítani a céljukat, hogy megdőljön az eddigi, 624 indulós részvételi rekord.
Ez lehetséges?
Szerintem igen. Az a munka amit most beletesznek, meg fog térülni. Tudjuk, hogy jön az osztrák Roman Hagara, aki a 2010-es versenyen második volt, ők biztosan jók lesznek, ismerik a Balatont és ismerik a tavi vitorlázást, mert a Fertő-tóról származnak, így ez a változó széljárás számukra nem lesz újdonság. Akire még számítunk, az a 2015-ben győztes svájci Safram csapat, illetve a 2010-es győztes német Roland Gabler. A hazai kihívók közül a Fifty-Fifty természetesen nagyon erős, már kétszer győztek 2012-ben és 2014-ben.
Tavaly nem volt szoros a küzdelem, bőven nyertetek a Fifty-Fifty előtt. Idén szorosabbra számítasz?
Szoros volt azért az!
18 percet vertetek rájuk.
Igen de csak a végén lett ennyi, mert ők megálltak egy szélcsendben, miután mi befutottunk. A távolság nem volt nagy. A verseny 90 százalékáig nagyon szoros volt a dolog, nem lehetett tudni, hogy melyik hajó fog nyerni. Kemény ellenfelek.
Az AC 45-ös katamarán mennyire komoly kihívó?
Ha olyan az idő nagyon nagy esélye van nyerni. Ezek szélsőséges hajók, de ha optimális számukra a szél, akkor verhetetlenül gyorsak.
Ti változtattatok valamit a hajón tavaly óta?
Nem. Ez egy jó hajó. Frissítettük a vitorlázatot, de maradtunk az osztály vitorlákon belül.
Azt nyilatkoztad korábban, hogy a Kékszalag egy csodálatos verseny és folyamatosan fejlődik. Miben látod ezt a fejlődést?
Évről évre új hajók érkeznek. Azt látom, hogy most is hozták a két Amerika Kupája hajót, jönni fognak az osztrákok és egyre nagyobb a média érdeklődés a verseny körül. Az idén ismét lesz élő közvetítés, de most már az M4 Sporton. Komoly fejlődés a Kékszalag számára, hogy az eddigi kábeltévés adás helyett egy országos csatorna mutatja be folyamatosan a versenyt. Ez például szerintem nagyon nagy lépés.
A Kékszalagot a kezdetektől szerint mindig az első júliusi teliholdkor rendezik. Ez egy szép és fontos hagyomány, de szerinted a verseny szempontjából melyik a jobb időpont, a hó eleje vagy a vége?
Nekünk versenyzőnek csak az a fontos, hogy a telihold idején legyen, mert ha nem felhős az ég, akkor egy holdvilágos éjszakában lehet vitorlázni. Ezért nagyon értékesnek tartom ezt a szokást.
Amióta átszálltál a katamaránokra nyugodtabb lett az életed? Úgy értem korábban a Liberákon, vagy a Lisán 14-15 fős legénységet kellett irányítanod a verseny alatt, és menedzselned a felkészülés során, míg a Decision 35-ös katamaránon öt fős legénységed van. Könnyebb így?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy másmilyen. Itt mindenki nagyon fontos. Régebben, amikor 16-an voltunk a Lisán, akkor ha egy-két ember nem ért rá, nem tudott jönni, könnyebben tudtam a kiesőket pótolni. Itt ez nem lehetséges. Ha valakivel valami történik, olyan problémája akad ami miatt nem tud részt venni a versenyen akkor nagyon nehéz helyettesíteni. Más szempontból persze könnyebb. Az, hogy hat ember kell ahhoz, hogy vitorlázzunk – néggyel már jól tudunk edzeni, hattal megy tökéletesen – egyszerűbb szervezést igényel. Ha van szél akkor egy nem kijelölt edzésnapon is össze tudom hívni a srácokat – vagy legalábbis majdnem mindenkit – és mehetünk vitorlázni.
Mire készülsz még az idén? Nem csak a Kékszalagon szoktál versenyezni.
Most nem látunk tovább. Nagyon a Kékszalagon van a fókusz. De azt azért tudom, hogy augusztus végén lesz egy J24-es világbajnokság a Garda-tavon, oda utazunk. Arra a Kékszalag után fogunk készülni. A Kékszalagig a Volvo High Tech Regattán és a Fehér Szalagon fogunk indulni.
Nem láttunk az idén először megrendezett Ezüst Szalag éjszakai túraversenyen.
Nem volt előre tervezett verseny. Elég későn értesültünk róla, a januárban összeállított versenynaptárunkban értelemszerűen nem szerepelt. Amint korábban említettem, 3-4 főt hamar összerántok, de a teljes csapatot megszervezni azért több idő. Ezen a versenyen olyan szélt fújt amit nem lehetett elvállalni a teljes legénység nélkül, ezért inkább nem indultunk. Ha gyengébb szél lett volna, akkor elmegyünk. Ez a verseny egyébként szerintem egy jó ötlet és szívesen támogatom.
Térjünk vissza egy pillanatra a Kékszalagra. Említetted, hogy akár meg is dőlhet a részvételi rekord. Miben rejlik a tókerülőnek a sikere? Az elején vitorlázik 10-15 csapat, versengve a dobogós helyekért, a többiek pedig vagy a hajóosztályukban küzdenek, vagy leginkább saját magukkal. Mindeközben másutt a korábban nagy létszámú versenyekre egyre kevesebben neveznek.
Ez leginkább a Centomigliára a Garda-tavi regattára igaz. Hogy annak mi az oka nem tudom. Már egy jó ideje mélyponton vannak ebből a szempontból és nem tudnak belőle kivergődni. Jó tíz éve azt láttuk, hogy 150 hajó indul azon a versenyen ahol korábban 300 felett volt a csapatok száma. A többiek nem állnak rosszul: a Genfi-tavi a tókerülőn, a Bol d’Or-on (Arany Kupa – a szerk.) stabilan 500 felett van a létszám, a csúcsot egyébként ők tartják 684 hajóval. Az elmúlt tíz évben egy pár hajóval mindig nálunk voltak többen. Az az érdekes, hogy a tó egyébként csak 14 négyzetkilométerrel kisebb mint a Balaton. Ez a táv már önmagában egy kihívás, aki elindul az mindenképp szeretné befejezni a versenyt. Nem úgy mint a Boden-tavon, ami nagyjából a kétharmada a Balatonnak. Ott is nagyon szép a létszám, 400 körül indulnak, de nem cél a verseny végigvitorlázása, sokan csak a fesztivál miatt mennek. Beneveznek, el is rajtolnak, majd szépen visszahajóznak a saját kikötőjükbe. Azt hiszem az egyik legnagyobb vonzereje a Kékszalagnak maga a verseny hossza, mert ez már egy komoly teljesítmény. Különösen érdekes egyébként a Kékszalagon indulók magas száma, ha azt nézzük, hogy a Genfi-tavon például négyszer annyi vitorlás van. Jól látszik, hogy a magyarországi vitorlázók szeretnek versenyezni. Ennek én egyébként nagyon örülök, jó ezt látni…
Fotó:
Mátay László
FORD Magyarország
INFO
A 2018. július 2-án, csütörtökön indult versenyt végül a svájci Rodolphe Gautier vezette és Christophe Peclard kormányozta Safram tette meg a leggyorsabban. A hajó 12 óra 40 perc 31 másodperc alatt ért be a balatonfüredi célba. Másodikként a Prevital hajózott be – fedélzetén a tizenháromszoros Kékszalag-győztes Litkey Farkassal. A csapat 13 óra 1 perc 40 másodperc alatt tette meg a távot. A harmadik a verseny csúcstartója, a magyar fejlesztésű Opel Fifty-Fifty lett Józsa Mártonnal, ők 13 óra 27 perc 18 másodperces teljesítménnyel állhattak fel a dobogóra.
