A Khasi törzs tagjai nem szegecselik, csiszolják, vagdossák és kenik be hídjaikat mindenféle páccal és festékkel; egyszerűen hagyják őket nőni. Az India déli részén elterülő Meghalaya – egy hűvös, erdővel borított hegyvidéki tagállam – az Assam-völgyet és Bangladesh alföldjeit választja el egymástól. Méretét tekintve 22. a sorban. Két legismertebb része Cherrapunjee és Mawsynram, a világ legnedvesebb vidékeinek számítanak. A legtöbb eső június és szeptember között esik, káprázatos és sebes sodrású folyókat és vízeséseket, valamint Ázsia leghosszabb víz vájta barlangjait hozva létre.
A tagállam lakosai a Jaintia, a Khasi és a Garo törzsek közül kerülnek ki, akik meglehetősen jó viszonyban élik mindennapjaikat. A hegyek, ahol élnek párásak és melegek, a hegyi patakok és az erős sodrású folyok keresztbe-kasul szelik át a területet. Ez tökéletes táptalaj annak az különleges indiai gumifának, melynek gyökerei és indái elképesztő élő hidakat képeznek, az emberi képzelőerő segítségével.
A legtöbb ilyen híd Cherapunjee környékén és az itt található falvak mellett “nőnek”. Az itt élők a gumifa gyökereit és a bételfa törzsét használják a hidak kialakításához. A bételfa törzsét átfúrják és ezen keresztül vezetik át a gyökereket – így a ‘híd’ a megfelelő irányba nő majd. Ha átér a túloldalra, ott legyökerezik és folytatja a növekedést. Így idővel nem hogy gyengül, vagy korhad – mint más emberkéz alkotta hidak – hanem egyre erősödik. Sőt mivel élnek és folyamatosan fejlődnek, a legidősebb hidak akár ötszáz évesek is lehetnek. Hosszúságuk pedig elérheti a száz métert is.
Hogy a fák erre alkalmasak, azt a Khasi törzs ősei, a harcos-Khasik vették észre és saját szükségleteikhez alakították a gyökereket és indákat. A munka mikéntje, a fákkal való bánásmód generációról generációra adódik át, hiszen ezeknek a hidaknak körülbelül 15 év kell, mire teljesen kialakulnak. Így a hídépítők gyerekei, majd az ő gyerekeik is használni fogják őket.
Létrehozásukhoz leginkább türelemre van szükség: bár a csapadékos vidéken gyorsan nőnek a fák, egy kis támogatásra nekik is szükség van. Így, ahogy a videón és a képeken is látni, a bételfa törzse és a köré fonódó gyökerek közé sok esetben lapos köveket raknak, ami megnöveli a híd teherbírását és idővel beleágyazódik a növénybe.
Sőt van, hogy a stabilabb állás érdekében a fák tetejéről vezetnek le indákat a hidak közepére. De a legtöbbet fotózott és legérdekesebb élő gyökérhíd még ennél is tovább ment. Az Umshiang-ban található egyedi, gyökerek kusza fogatagából létrejött képződmény egyszerre két szinten bonyolít le gyalogos fogalmat – jelezve, hogy ember és természet igenis tud harmóniában együtt élni.
Ha India több érdekességére, rejtett látnivalójára is kíváncsiak vagytok, akkor érdemes lehet körülnézni a Világjáró WebShop-ban, mert több magazinunkban is találtok indiai témájú anyagokat. A Világjáró Magazin 2014/129. India – Szent városok és rafting a Himalája tövében című magazinban pedig egy hosszú élménybeszámolót olvashattok erről a varázslatos és roppant kultúrsokkot okozó országról.
