Sokan bármit megadnának egy szép és kényelmes cipőért, amelyben végig lehet táncolni egy estét, mely kecsessé és elragadóvá teszi a lábat, ami más, mint az átlag.
Vágó Réka több mint egy évtizede a cipők bűvöletében él. Neki köszönhetően egy új márka született a magyar cipő piacon. Nem is akármilyen – a REKAVAGO cipő töretlen sikere elvitathatatlan.
Mekkora változást hozott az életedbe, amikor a Salamander egyedüli magyar cipőmárkaként elkezdte forgalmazni a cipőidet?
Szívós munka eredményeként értük el, hogy a Salamanderrel tárgyalhattunk. Annak ellenére, hogy a REKAVAGO márka 10 éve létezik, és az elmúlt 6 év során látványosan jelen voltunk a piacon, a tárgyalásokban nagyon sokat segített, hogy immár pénzügyibefektetőként az SZTA, márka menedzsmentként pedig a TMC Management mögöttünk állt. Mára elértük, hogy az is beépült a köztudatba, hogy a Salamandernél megtalálhatóak a termékek.
Melyek a legsikeresebb modellek?
Színmániás vagyok, ezt le se tagadhatom. A Salamander ajánlására azonban inkább visszafogottabb színekkel és csak néhány extrább modellel indultunk. Mindannyiunk meglepetésére a bestseller egy málnaszínű cipő lett. Ez elég nyilvánvalóvá tette, hogy az egyik ok, amiért a a vevők szeretik a cipőimet az az, hogy más, mint az átlag.
Befolyásolja a tervezésedet az, hogy ki a célközönség?
Természetesen. Nem mindegy, hogy mennyit készítesz a saját örömödre, és mi az, amit a vevőid miatt választasz. Bizonyos fazonokat 4-5 éve nem lehet kirobbantani a kollekciómból, mert folyamatosan keresik. Emellé kerülnek be a teljesen új darabok, amelyeket a trend diktál. Attól a perctől kezdve, hogy meg szeretnék belőle élni, nem lehet máshogy.
Mennyire engedheted szabadjára a fantáziádat?
Ha arra vágyom, hogy készítsek egy olyan cipőt, aminek arany a felsőrésze, akkor megtehetem. Keresek egy ékszerészt, és megcsináljuk közösen. Lehet, csak egy koncepció cipő marad, de az is lehet, hogy egyes részleteit átemelem a következő kollekciómba. A márka pozicionálásának megfelelő keretei között szabadon „garázdálkodhatok”. 12 évvel ezelőtt elhatároztam, hogy olyan női cipőket készítek, amelynek lehetőleg minden része kézzel készült, és jó minőségű, prémium kategóriás termék. Azóta nagyon sok minden változott, de a márka pozíciója nem. Fontosak a piaci visszajelzések: melyek azok a cipők, amiket szeretnek, mert jól állnak a lábon, kényelmesek, divatosak. Melyik anyag vált be, melyik kaptafa nem. Ennek ismeretében készítem a következő kollekciómat. Ahhoz, hogy minden szükséges információ a rendelkezésemre álljon, persze kell egy csapat: egy sales, egy marketinges, egy gyártásvezető, egy bolti eladó. Az egyszemélyes showműsorból csapatmunka lett.
Mit jelent számodra a siker?
Ha gyönyörű cipőket csinálok, és a vevők megveszik azért a pénzért amennyiért kínálom, és elégedettek is vele, akkor boldog vagyok. Befektetővel a hátam mögött nagy a felelősség, de ez engem inspirál. Sikeres akarok lenni nem csak a tervezésben, hanem üzletileg is. Az üzleti siker lehetőségeket nyit, amelyeket nem csak én személyesen élvezhetek, de cégben és a cég körül lévő emberek is.
Hol készülnek a cipők?
Elsősorban magyarországi gyártókkal dolgozunk. Megpróbáltuk megtalálni azokat a vállalkozásokat, akik azt a minőséget tudják biztosítani, amire nekünk szükségünk van, s úgy tűnik, működik is. Ám jelenleg azon dolgozunk, hogy minél több eladásunk legyen, és idővel külföldre is nyissunk. Ehhez kapacitásbővítésére lesz szükség, így szükség lehet külföldi gyártók bevonására is.
Milyen fogadtatása volt külföldön a márkának?
Egyelőre csak próba jelleggel jelentünk meg külföldön, New Yorkban, Párizsban, Londonban. Mindenhol pozitív visszajelzéseket kaptunk. A nemzetközi piacra lépésnek megvan a maga sorrendje: egy magyar márka egy távolabbi piacon lehet izgalmas, de nem szabad kihagyni a stratégiai pontokat sem, így például Londont. Ez a belépőpiaca az új márkáknak, az ázsiai és amerikai piacról ide jönnek a buyerek, a stylistok. Ehhez folyamatosan építkezésre van szükség. Viszont vannak olyan elemei a cipő piacnak, ahová érdemes már most betörni.
Mire gondolsz?
Ha egy kényelmes tangócipőt készítek, amire a táncosok vevők, akkor azt Európa bármely országában el tudom adni. Egyelőre magamon és néhány táncoson tesztelem, de ha ezen túl vagyunk, akkor indulhat a gyártás is.
Létezik olyan cipő, amit reggel felveszek, egésznap járok benne, és este, amikor leveszem, nem fáj a lábam?
Nagyon sok függ attól, hogy ki viseli. Hány éves, gyakorlott magas sarkú viselő-e, mennyit hordja, milyen a cipő kialakítása? A cipő oldaláról nézve lehet olyan lapos sarkút készíteni, ami nagyon kényelmetlen, és olyan magas sarkút, ami igazán kényelmes. Minden a cipő felépítésén múlik. Hová esik az alátámasztás, mennyire tartja a lábat. Függ attól is, lúdtalpas-e a viselője? A bizonyíték a kényelmes cipő létezésére az a rengeteg sms és levél, amit az elégedett vásárlóktól és leginkább a menyasszonyoktól kapok.
Más egy esküvői cipőt tervezni?
Már eleve az esküvői divat meghatározza, milyen lehet a cipő. Alapvetően a menyasszonyi ruha típusokhoz igazodnak, de ezen túlmenően három kérdéskör jellemzi: legyen kényelmes, mekkora legyen a sarka, és milyen terepen lesz maga az esemény.
Mi a te védjegyed?
A visszajelzések alapján tánccipősek a tervezéseim. Valószínűleg ez a habitusomból adódik. Szeretem, ha egy tárgy, amit veszek, hasznos. Egy cipő esetében azt jelenti, hogy nem dobom le magamról öt perc elteltével. Próbálok olyan megoldásokat találni, amik kényelmessé teszik. Fontos, hogy a viselője szépnek lássa magát, ha felveszi.
Női cipőben mi számodra az etalon?
Minőség szempontjából nagyon szeretem a Ballyt. A Pradat azért, mert extravagáns cipőket tervez. Az Yves Saint Laurent-nak kiváló minőségűek a cipői. Sportcipőben az adidas Stella McCartney vonala az egyik kedvencem. Nagyon fontos, hogy egy cipőn látszódjon, hogy lélekkel készült.
Szoktál cipőkkel álmodni?
Igen, van mellettem egy jegyzetfüzet, és ha épp megálmodom, gyorsan le is skiccelem. Aki tervezőként él vagy kreatív munkát végez, azzal ez gyakran megtörténik.
Volt arra lehetőséged, hogy régi cipészmesterektől lesd el a szakma titkait?
Szerencsém volt, mert szakmai gyakorlatra mindig olyan helyre kerültem, hol mesteremberek avattak be a titkokba. Hálás lehetek Juhos Katalinnak, akinek az apukája az 1910-es években a Váci utcában indította el cipőboltját. Hozzá kerültem műhelymunkára, így elleshettem a kézzel készített cipők fortélyait. Sok ismerősöm mondja, hogy a nagypapája vagy egyéb felemenője volt cipősz, vagy dolgozott a cipőiparban. Érdekes, hogy a családomban égen, földön egyetlen cipészt nem találni, úgy hogy én nem a családból hozom azt a vonzalmat.
Nem tántorított el, hogy ilyen formán csak magadra számíthatsz?
Egyáltalán nem cipő tervezőnek készültem. Prímabalerina szerettem volna lenni, de mivel nem vettek fel a balett intézetbe, új tervet kellett kovácsolni. Amíg eljutottam az egyetemi felvételiig még minden érdekelt: a geológustól kezdve a régészen át a kutatóbiológusig, minden akartam lenni. De a rajz végigkísérte a tanulmányi éveimet. Végül jelentkeztem a MOME-ra, és felvettek a textilszakra. Az első év után jelentkeztem a bőrszakra. Kezdettől a cipők fogtak meg, a táskatervezéstől nagyon szenvedtem. Diploma után 4 évig rá se néztem a táskákra, ettől függetlenül a brandnak ma már van táskakollekciója.
Az utolsó évben kijutottál Londonba. Milyen élmények értek?
Nagyon jó időben kerültem ki a London Fashion Collage-be. Akkor még versenytáncoltam, és bár január elején már elindult a szemeszter, január 28-án még a latin amerikai táncok magyar bajnokságán versenyeztem. Másnap repülőre ültem, és arra érkeztem, hogy az első hónap tapasztalataiból prezentációt kell készíteni. A mély vízben megtapasztaltam, mennyire élő ez a szakma, és mekkora háttérbázissal rendelkezik az iskola. Megtanítottak arra is, hogy a piaci igények figyelembe vételével kell dolgozni. Sokat tanultam a marketingről, hogyan árazzam be magamat, hogyan kommunikáljak a piacon. De arra is rá kellett ébrednem, hogy itthon a szakmai képzés jóval erősebb, mint a kinti. Mondhatni én voltam az egyetlen, aki a csoportból képes volt megtervezni és legyártani egy cipőt. Általában a tervezők nagy része csak tervez, majd kiadja a munkát a modellezőnek, végül a gyártásvezető legyártatja a cipőt. Ezzel szemben én képes vagyok a teljes folyamatot elvégezni. Ezt az előnyömet a itthoni képzésnek köszönhetem.
Bevezetted a gyakornoki képzést a műhelyedben. Mi vezetett ehhez a döntéshez?
Folyamatosan tanulnak, dolgoznak nálunk gyakornokok. Besegítenek számos területen, és workshopokat is kapnak, amivel fejleszthetik a tudásukat, így mindenki jól jár. Az iskolák nagy része megszűnt, hiszen nincs felvevőpiaca a cipős szakmának. Nincs már cipészképzés, és nagyon szomorú képet fest ez az ágazat. Szerettem volna visszaadni valamit abból a jóból, ami engem ért.
