Lengyelország több szempontból is kiemelkedik az UNESCO listájának vezető képviselői közül, és büszke arra, hogy 2021. évvel bezárólag 17 épülete, illetve helyszíne is felkerült a világörökségek listájára. Találunk közöttük bányákat, fatemplomokat, modern építészeti szépségeket, régi óvárosokat, mint amilyen Krakkóé, középkori városokat, várakat és a bölények erdejét is.
Krakkó történelmi központja az első, amit meg kell említeni. Krakkó 1596-ig Lengyelország fővárosa volt, a 11. és a 18. század között itt koronázták meg az uralkodókat. A település fordulatos történelméről gótikus, reneszánsz és barokk templomok, valamint kolostorok tanúskodnak. Európa egyik legnagyobb piacterét is itt találjuk, mely a 13. századból származik. A tér körül szintén 13. századi posztócsarnokok állnak, és itt található a 14. századi Mária-templom is. A 14. században alapított egyetem értékes, gótikus stílusú fedett árkáddal rendelkezik.
Dél-Lengyelországban a Krakkóhoz közeli wieliczkai sóbányában a 13. század vége óta folyt kősókitermelés. Ennek a bányának a bevétele adta a lengyel királyok vagyonának jelentős részét. A bánya jelenleg múzeumként és légzőszervi betegségek kezelésére szolgáló egészségügyi központként üzemel. Legnagyobb terme a 13. században kialakított kápolna, amelyet Szent Kingának, Szemérmes Boleszláv lengyel király feleségének ajánlottak.
Az UNESCO listáján több gyönyörű, dél-lengyelországi fatemplom is szerepel. Az ország dél-keleti szegletének gyönyörű vidékén a tájba tökéletesen illeszkedő több száz éves fatemplomokat és pravoszláv templomokat találunk. A Kis-Lengyelország déli részén található, történelmileg értékes és építészetileg érdekes (gótikus, reneszánsz és barokk stílusú) fatemplomok – Binarowa, Blizne, Dębno, Haczów, Lipnica Murowana, Sękowa – 2003-ban kerültek fel a világörökségek listájára.
A Bialowieżai Nemzeti Parkot (Puszcza Białowieża) 1979-ben vették fel az UNESCO Világörökség és a Bioszféra Rezervátumok Listájára. Ebben szerepet játszott az, hogy itt található az egyetlen olyan erdőség, amely az ősidőben Európát borította. A területre szélsőséges hőmérsékleti viszonyok jellemzőek, ezért élővilága meglepően változatos.
Európában nincs nagyobb középkori vár. A vár építését a német lovagrend a XIII. században kezdte meg, azzal a céllal, hogy itt lesz a fő székhelyük. Idővel Malbork a szétterjedt, a rend által létrehozott állam fővárosa lett, a várat pedig a következő században jelentősen kibővítették. Malbork a „Lengyelországi gótikus várak” egyesület tagja, mely egyesíti a régió további nyolc városában található várat. A várat bástyákkal, kapukkal megerősített többszörös védfalövezet veszi körül.
Fotók forrása, és még több UNESCO érdekesség a www.lengyelorszag.travel/unesco oldalon.
Elérhetőségek:
Lengyel Idegenforgalmi Szervezet
Web: www.lengyelorszag.travel/hu
