A világ végén eldugott kis országot a kezdetekben égbe nyúló vulkánok uralták és istenek lesték a földdarab életének minden rezdülését. A két szigetből álló vidéken még ma is gigászi sasok őrzik a nyugalmat, forró források táplálják a jéghideg folyókat és ha nagyon figyelünk, a hegyek tetején még találkozhatunk az istenekkel.
Az Északi-szigetből és a Déli-szigetből álló országnak több említésre méltó városa is van, mint az északi részen található Auckland, illetve Wellington, Új-Zéland fővárosa. A déli rész jóval nagyobb, de sokkal kevésbé lakott; a legnagyobb települése Christchurch. Itt már tényleg a természeti szépségeké, a drámai kilátásé a főszerep.
Ha aktív pihenésre vágyunk, itt megtaláljuk a számításainkat.
De vagy hozzunk három masszív túrabakancsot, vagy készüljünk fel, hogy venni kell majd egyet-kettőt. A zöld természet, a vad, kacskaringós erdők, a hatalmas sziklák, a gleccsertúrák, a vízesések és a naplemente nézésre csábító hegyek annyira hívogatóak, hogy nem lehet nekik ellenállni.
A legtökéletesebb módja felfedezni a két szigetből álló országot, ha nekivágunk az útnak, ami Aucklandből indul és keresztül szeli az Északi-szigetet. A déli részre a Cook Strait-en keresztül juthatunk el egy komppal, ami Wellingtonból indul és Pictonban köt ki. Erre a vidékre tényleg nem elég pár nap.
Itt bőven el lehet tölteni jó néhány hetet, de akár hónapokat is. Felfedezni valóból biztos nem fogyunk ki. Szörfözés, rafting, gyalog és motoros túrák; remek ételek és csodás borok; és persze a misztikus kultúrával és határtalan emberszeretettel megáldott helyiek az időt is elfeledtetik velünk. Nem véletlen, hogy ezt a vidéket választotta Peter Jackson rendező is, mikor megálmodta a Gyűrűk Ura trilógia díszleteit. A Megye hobbit házait ma már látnivalóként lehet látogatni Matamata közelében, az Északi-szigeten.
Hogy csak egy érdekességet említsünk a természeti szépségek közül, amit semmiképpen sem szabad kihagyni, ha már egyszer itt járunk – az a Waitomo mészkőbarlang Hamiltontól délnyugatra. Persze a barlang cseppkövei is lenyűgözőek, de nem ettől, hanem élővilágától lett igazán híres az alatta húzódó másik rendszer, a Glowworm-barlang. Ide már csak egy földalatti folyón lehet eljutni csónakkal. A teremben pedig nem szentjánosbogarakkal találkozunk, hanem egy Arachnocampa luminosa nevű légyfaj ragadozó lárvájával. Ez az élőlény pompás kék fényt bocsájt ki, amivel a zsákmányt próbálja magához csalogatni. A több ezer világító lárva fénye a barlangban olyan érzést kelt az emberben, mintha a csillagos ég alatt csónakáznánk.
