Kevés dolog mutatja olyan egyértelműen egy ország lakóinak anyagi helyzetét, mint az egyébként jól megérdemelt, éves nyaralás. Fogyasztói társadalmunk gazdaságilag fejlettebb, főként városlakó részének életében jó néhány évtizede fontos szerepet játszik a munkával töltött hónapok utáni nyári pihenés. Úgy tűnik azonban, a világ gazdasági megrendülése továbbra is lemondásra kényszerít bennünket.
A közvéleménykutatók szerint az emberek több, mint a fele mond le eddigi rendszeres, szabadsága idejére tervezett utazásáról még ma is. Idén sem jósolnak sokkal jobb arányokat, sőt Nyugat-Európa vastagabb pénztárcájú lakói is jobban meggondolják, mire költik keresetüket.
A jóslatok szerint a magyarok nagy része idén is a határokon belül keresi a felüdülést. Még olyanok is kénytelenek lemondani a külföldi kiruccanásokról, akik egyébként ezt eddig hosszú éveken át megtehették.
A felsőkategóriás szállodák mellett, az olcsó turistaházak, vagy az újra népszerűvé váló kempingek ugyanolyan kelendőek.
Leleményes honfitársaink azonban – a társadalmi összefogást is erősítve – családi, jóbaráti kapcsolataikkal kezdenek sáfárkodni: számba veszik, kinek, hol van használható nyaralója, üdülője, ahol aztán együtt, vagy egymást váltva spórolhatják meg a szállásra valót. Úgy tűnik, újra becsülni kezdjük a szerény börzsönyi faházikót, a déditől örökölt parasztházat, a telek végében öregedő lakókocsit, vagy a nemrég még csak mókából felállított kempingsátrat. Szűkös időkben jobban megbecsüljük a kevesebbet is.
S mintha a spontaneitás is erősödne bennünk. A külföldi nyaralások bonyolult előkészületeket igényelnek, hónapokig tartó szervezést, éjszakákba nyúló információgyűjtögetést a neten, nagy vásárlásokat, kimerítő csomagolásokat. Anyagi erőforrás híján azonban alább adjuk – gyakran túlzásba vitt – maximalizmusunkat. Ki ne érzett volna szorongást egy drága és régóta szervezett utazás előtt, hogy vajon mindenre gondolt-e.
Biztosan a legjobb szállást választotta-e, és mi lesz, ha az apartman mégsem olyan, ahogy azt az utazási iroda katalógusképei mutatták? Mi lesz, ha túl messze a tengerpart, ha hajnalig mulatnak a közeli bárban, ha gyomorrontást kap a gyerek, ha ellopják az útlevelet, ha lekéssük a repülőt, ha a nagyi sokkot kap a kutyától idehaza, vagy a szomszéd Mari néni nem csak a virágok locsolását vállalja, de nyitva felejti a teraszajtót, és kicsit beletúr a fiókokba is?
Ha külföldre érkezve késett már a poggyászunk, tudhatjuk, hogy a bosszúságot hamar felváltja a megkönnyebbülés. Fogkefe, fürdőruha, papucs, pamutpóló és sort a világon mindenhol beszerezhető. A kézipoggyász és a maradék csomag tartalma hirtelen olyan sokoldalúan felhasználhatóvá válik, hogy nem is értjük, mit hoztunk a másik három bőröndben. De vajon miért kell nekünk külső kényszer ahhoz, hogy kevesebbel is jól érezzük magunkat? Miért kell szűkös világnak jönni ahhoz, hogy megkérdezzük a szomszédtól, kölcsönadja-e a nyaralóját? Miért kell rászorulnunk a lemondásokra ahhoz, hogy gazdagabbak lehessünk?
Jó kalandozást!
