St. Thomas még így is képes megőrizni hamisítatlan karibi hangulatát és más szigetektől eltérő amerikai jellegét. Pedig ki gondolná, hogy a ma nagyon amerikaias Virgin-szigetek urai voltak már a spanyolok, az angolok, a hollandok, a dánok, a franciák, sőt a Máltai Lovagrend is. Ma ez a karibi szigetcsoport az Egyesült Államok külbirtoka. Nincs saját alkotmánya, de van kormányzója, helyi, demokratikusan választott parlamentje és a sziget lakói 1927 óta külön jogszabály alapján amerikai állampolgárok.
Persze mi is hajóval érkezünk, a fedélzetről nézek körül, előttünk egy csodás, zöldellő sziget, hegyek, ormok mindenfele, buja növényzet, a hegyoldalban villák – igazi mesevilág. A háttérben a többi trópusi földdarab. Paradicsomi látvány! A sziget fővárosában, Charlotte Amalie kikötőjében szállunk partra, ahol a mólónál óriási dzsipek várják a turistákat, hogy félnapos városnézésre és elsősorban vásárló körútra csábítsák őket. A városkában ugyanis egymást érik a világmárkák üzletei, a kis színes házakban beszerezhetjük a Gucci, a Dolce & Gabbana vagy a Versace legújabb műremekeit.
Míg a kiszállásra várok, a hely történelméről szóló tájékoztatót olvasgatom. A szigetek első európai látogatója még nem a boltok miatt jött. Ő ugyanis Kolumbusz volt 1493-ban, második amerikai felfedező útján. Ő nevezte el a szigetcsoportot Szent Orsolyáról és követőiről, a szűz nővérekről. Jóval később, a Dán Nyugat-Indiai Társaság 1657-ben telepedett le St. Thomason és 1694-ben a szomszédos St. Johnon. A szigetek 1754-ben váltak dán koronagyarmattá. Több mint 150 évvel később, az I. világháború idején, a tengeralattjáró-háború és a már amerikai tulajdonban lévő Panama-csatorna biztonsága miatt az amerikaiak aggódni kezdtek, hogy a szigetek német kézre kerülhetnek, ezért néhány hónapnyi tárgyalás után, akkori áron 25 millió dollárnyi aranyért megvették a Virgin-szigeteket. Ezt egyébként már jó 50 évvel korábban is tervezték, csak akkor nem kapták meg a hazai parlamenti felhatalmazást. Az adásvétel – nagyságrendjéhez képest – egyébként meglehetősen érdekesen zajlott le: a kikötői raktár előtti téren adták át Dánia képviselőinek az arannyal teli ládákat, akik a papírok aláírása után távoztak is a szigetről.
Szomorú múlt – furcsa jelen
A dán fennhatóság alatt a gazdaság alapját adó cukornád- és egyéb ültetvényeken rabszolgák dolgoztak, sőt a 17. század vége felé itt volt a világ legnagyobb rabszolgapiaca is. A nem épp dicső múlt nyomai már nem látszanak; a városka hangulata kevéssé idézi a rabszolgaság 1848-as eltörléséig tartó sötét időket. Ma már keveredik a karibi hangulat az amerikai stílussal: az apró gyarmati házak között óriási amerikai autók közlekednek és persze a beszélt nyelv is az “amerikai”.
A legfurcsább azonban a közlekedés: a szigetek az egyetlen olyan, az Egyesült Államokhoz tartozó terület, ahol a bal oldali közlekedés van érvényben. Érdekes, hogy ehhez jobb oldali vezetésre tervezett, balkormányos járműveket használnak, ráadásul nem is kicsiket (olyan igazi amerikai méretűeket), így egy-egy előzés a kanyargós hegyi utakon komoly kihívás. Még szerencse, hogy itt nem sietnek az emberek!
Minek is sietnének, amikor a „városi nyüzsgéstől” húszpercnyire a világ legszebb strandjai találhatóak. A 17. századi dán királyné nevét viselő Charlotte Amalie-tól egyórányira fekszik a világ egyik legcsodásabb strandja, a Magen’s Bay. Az Amerikai Virgin-szigetek sok pazar strandja közül is kiemelkedik ez a fehér homokos föveny, amelyre négydolláros díj ellenében léphetünk, hogy a kristálytiszta, türkizkék habokban fürdőzhessünk. Állítólag ebben az öbölben horgonyzott a 16. század híres tengerészkapitánya (a spanyolok szerint kalóza), a spanyol Armadát legyőző Sir Francis Drake, akit I. Erzsébet angol királynő lovaggá ütött. Apropó, Drake! A nagy felfedező (aki másodikként hajózta körbe a Földet) nevét viseli az a kilátó, ahonnan a legszebb panoráma nyílik Magen’s Bay-re és a környező szigetekre.
De nemcsak Magen’s Bay miatt érdemes ide látogatni. A szörfösök és búvárok kedvence Sapphire Beach, az egyik legszebb strand, ahonnan egy pálmafa tövéből még a szemközti Szent János szigetre is ellátni. Ez már nem olyan elhagyatott, érintetlen strand, mint Magen’s Bay, viszont sznorkelezni itt életre szóló élmény.
Akinek nincs kedve a víz felszínén úszkálni, de a csodálatos víz alatti világ azért vonzza, az szárazon is megteheti. A Coral World tengeri parkban egy hatalmas, 300 ezer literes medencében csodálhatjuk meg a Karib-tenger élővilágát. Emellett a “tengeri kertben” 21 kisebb akvárium is várja a látogatókat, valamint egy víz alatti megfigyelőhely, melyben hét méterre sétálhatunk le a tenger szintje alá. A látvány tényleg elképesztő, mintha Nemo kapitány világába csöppennénk.
A kikötő néma őre
Visszaindulunk a hajónk felé, de közben még megállunk a Blackbeard’s Castle impozáns tornyánál. A kastélyt a dánok építették 1679-ben, hogy szemmel tarthassák a tengert és védhessék a kikötőt. A Kormányzó dombjára épített erődítmény az Égi torony nevet kapta, hisz a tenger felől nézve igen magasnak tűnik. A katonaság jól tudta őrizni a víz felől támadók ellen Charlotte Amalie kikötőjét, de a 18. század elején egy hírhedt kalóz, Edward Teach, más néven Feketeszakáll (Blackbeard) mégis elfoglalta, hogy rabló hadjáratait innen indítsa. Így kapta új nevét az erőd, mely ma hotelként üzemel.
Szemben az ősi kőfalakkal egy másik vár áll: Fort Christian, azaz a Keresztény erőd. Az 1671-ben emelt épület a legöregebb ma is álló építmény a szigeteken. Egykor itt állomásoztak a St. Thomasra vigyázó katonák, később pedig városközpont lett az angol stílusban kibővített erődítmény. Ma helytörténeti múzeum található a hűvös falak közt. Élvezzük is a kellemes klímát, míg végignézzük a dán időket bemutató tárlatot.
Kilépve a kiállítás hűséből, felpillantunk a viktoriánus óratoronyra, s látjuk, bizony ugyancsak közel a kihajózás ideje. Rövid autóút után búcsút veszünk a kényelmes Chevrolet Malibutól és hatalmas úszó otthonunk felé vesszük az irányt. Amíg a 14 emeletes utasszállító hangos kürtjellel távozik a paradicsomi sziget kikötőjéből, én az öblöt nézem merengve. Felfedezők, hittérítők, lovagok és kalózok szálltak itt partra egykoron. Kit a felfedezés, kit a zsákmány reménye hajtott, s ez a gyönyörű sziget mindannyiukat befogadta egy kis időre, vagy épp örökre…
Képek forrása/Credit: U.S. Virgin Islands Department of Tourism
Ha szívesen csobbannátok a gyönyörű karibi óceánba, huppanjatok a karosszékbe és lapozzatok bele First Class Magazinunk 2014. Ősz-Tél (14) számába. Olvashattok még Rost Andrea operaénekesnőről, vagy egy Michelin csillagos étteremről a sípálya szélén, de egyéb érdekességek is lapulnak még újságunk hasábjain. A magazint és a korábbi lapszámokat megrendelhetitek a Világjáró WebShop-ban is.
