Kuba, Hispaniola, Puerto Rico és Jamaika területén virágzó kultúrájuk évszázadokon át fennmaradt, míg a spanyol hódítók meg nem érkeztek. Hitük középpontjában különleges természetfeletti lények, a zemi-k álltak, akiket faragott szobrokban örökítettek meg. A természet erőit képviselték: a holdat, a termékenységet és az ősök tiszteletét. Az egyik legfontosabb rituáléjuk, a cohoba szertartás, igazán misztikus volt – hallucinogén port használtak, hogy kapcsolatba lépjenek a szellemekkel. A rítus során fontos döntéseket hoztak, legyen szó akár a termésről, akár a háborúkról.
Kolumbusz 1492-es érkezése tragikus következményekkel járt a Taíno nép számára. A behurcolt betegségek, például a himlő, brutálisan megtizedelték a lakosságot. A pontos adatok valószínűleg sosem lesznek teljesen ismertek, de a becslések szerint a Taínók több mint 80%-a életét vesztette a járványok és a spanyol kényszermunka következtében. Noha kultúrájuk nagy része eltűnt, genetikai nyomaik ma is jelen vannak, különösen Puerto Ricóban és a Dominikai Köztársaságban.
A nyelvi örökségük jobban ismert, mint gondolnád: olyan szavakat hagytak ránk, mint a kanu, azaz a kenu és a barbacoa, ami grillezést jelent. Ma is használjuk őket, ezáltal egy kicsit mi is kapcsolatba kerülhetünk ezzel az ősi civilizációval.
