Kibújva a sátorból egy bágyadt pillantást vetettem a nyári konyha oldalához nőtt lugas asztalán hűsölő pálinkásüvegre, majd korántsem szapora léptekkel a kerekes kút felé vettem az irányt. Ez ütősebb, mint egy jó erős kávé! Ezt már Zoli barátom jegyezte meg néhány perc múlva, miután kölcsönösen nyakon öntöttük egymást a dermesztően hideg vízzel. Azért a pálinka sem maradt el – Miklós bácsi, a házigazdánk mosolyogva koccintott velünk a reggeli szalonnás tojás után. Este valahogy erősebb legényeknek tűntetek – fűzte hozzá, miközben komótosan tömködte a pipáját.
Ekkorra már a többiek is előkerültek, a társaság többi tagját is előcsalta a sült szalonna gyomorkorgató illata. Segítettünk a nyolcvanas éveit már ugyancsak taposó gazdának egy termetes itató megtöltésében, majd ő a tehenek, mi pedig következő úti célunk felé vettük az irányt. Nevetve meséltük az előző este történeteit, ahogy bérelt mikrobuszunkkal lassan kizötyögtünk Székelyszentmiklós gödrös főutcájáról. A falu szélén még egyszer visszapillantottam a fehérre meszelt templom vaskos tornyára és a lelkesen integető biciklis kisfiú porba vesző alakjára.
De hogy is kerültünk mi hatan a szentmiklósi kakas birodalmába, Székelyföld közepére? Eredetileg öten határoztuk el, hogy elutazunk Budapestről Kolozsvárra vonattal, hogy ott kisbuszt bérelve bejárjuk Erdélynek jó részét. Az indulás előtti este Zoli barátom egy koncerten megismerkedett egy lánnyal, aki ugyan semmit sem hallott még Erdélyről, de szívesen eljött vele az útra. Zoli mindvégig csak Nyuszinak szólította, így hívtuk hát mi is a túra során.
Irány Erdély!
A vonatúból nem maradt ránk semmi maradandó élmény, főleg, mert javarészt végigaludtuk. Annyit mindenesetre megállapítottunk, hogy diákoknak a kedvezmény miatt viszonylag olcsó, de nem épp gyors utazási mód, legalábbis, ha kelet felé tartunk. Kolozsvár viszont kellemes meglepetés volt, egy pezsgő nagyváros forgatagába csöppentünk, ami láthatóan rohamosan fejlődik.
Elég gyorsan találtunk a belvárosban egy tűrhető árú szállást, majd egy kifejezetten jó vacsora, meg persze a lebeszélt kisbusz-átvétel után belevetettük magunkat az éjszakai életbe. Volt hova menni, Kolozsváron egymást érik a kocsmák és a szórakozóhelyek. Egy remek jazz koncertet is megcsíptünk, a hajnal pedig egy diszkóban ért minket. Így nem meglepő, hogy a Mátyás-szobor és a belváros megtekintése másnap délutánra maradt. Megnéztük Mátyás-király szülőházát, és felsétáltunk a Házsongárdi temetőbe is. Az estét inkább pihenősre terveztük, de végül nem úgy sikerült. Előző éjjel ajánlották nekünk az Irish & Music Pub-ot. Hát, nem volt rossz tanács. Fergeteges hangulat, igazi egyetemi buli fogadott minket. Nem is indultunk korán másnap a Tordai-hasadék felé.
Tündérek földjén
Ahogy kiautóztunk az egykori kincses városból, nem kellet sokat mennünk, hogy a vidék egyik legszebb kirándulóhelyéhez érjünk. Maga Torda városa nem épp egy szép település, pedig történelmi szerepe kiemelkedő, 1568-ban a tordai országgyűlésen itt hirdették meg a vallásszabadságot. Az egykori híres város ma inkább egy ipari terület képét mutatja. Viszont a hét kilométerre található hasadék valóban megéri a kitérőt, a két kilométeres természeti csoda egy igazán kellemes kirándulás. Szerencsére volt nálunk zseblámpa, mert a 300 méteres falakban több tucat barlang is található. A legenda szerint a Tündérvár nevű barlangban tündérek laknak. Szent György-nap éjjelén megnyílik a barlang, akkor hordják ki a tündérek a kincseket. Hát mi sajnos nem akkor jártunk arra, de így is csodálatos élmény volt.
Továbbindulva Torockó felé Nyuszit próbáltuk okítani, hogy egyre inkább magyarlakta részekre érünk, nyugodtan próbálkozhat a magyarral, nem kell mindenkit németül, vagy angolul szólítania. Nem értette, hiszen távolodunk a magyar határtól. Rövid próbálkozás után feladtuk a rögtönzött történelem órát, hosszú még az út…
Lélegzet bennmarad
Ahogy beér az ember autóval Torockóra, nem tudja, hogy a meghatóan szép házsor, vagy a település felé magasodó lenyűgöző Székelykő irányba forduljon először. Végül is a sorrend mindegy, a 13. század óta itt álló 600 lelkes település maga a csoda. Méltán kapott Europa Nostra díjat a kulturális örökség megőrzéséért, hisz valóban Erdély legszebb faluja. A nap egyébként különös játékot űz itt, a Székelykő miatt úgy tűnik, mintha kétszer nyugodna és kelne.
Továbbindulva a mikrobusz békésen koptatta az aszfaltot, én pedig egy kis zenét kerestem a rádión, be is jött a helyi magyar nyelvű adó. Jé, itt még bejön egy hazai csatorna! – kiáltott fel Nyuszi a hátsó ülésen. Már majdnem belekezdtem a „Magyar történelem röviden 2.0” című előadásba, de letettem róla. Majd rájön magától. Inkább feltekertem a 67-es utat idéző nótát, és egy kicsit a gázra léptem.
Rákóczi nyomában
Vidám hangulatban értünk Vásárhelyre, a legnagyobb magyar közösséggel bíró településre Erdélyben. A főtér színes kavalkádjában parkoltunk le, és egy teraszon kávézva csak bámultunk körbe. A gyönyörűen felújított tér színes házai, parkja, a Kultúrpalota szecessziós épülete, vagy a Bolyai Líceum tekintélyt parancsoló homlokzata mind megérnek egy kis időt. A tér végénél a vár magasodik, benne a 14. században épült református vártemplommal, mely több történelmi esemény szemtanúja is volt, itt választották például fejedelemmé II. Rákóczi Ferencet.
Dél van, amit a 16 mázsás nagyharang kondulásából is tudhatunk. Mivel még Szovátára akartunk érni, ebéd után néztünk. Inkább a bőség zavara okoz gondot az utazónak, a város igazán nem szűkölködik az éttermekben. Egy igazi húsgombóc-csorba került az asztalra, s a leves kanalazgatása közben a térképet böngésztük. A fürdőjéről ismert város 60 kilométerre van Vásárhelytől, de az út megér egy nyugodt poroszkálást. Így nem is nyomtam a gázt, magunk mögött hagytuk a vártemplom tornyát és Balvásár felé vettük az irányt.
Egy igazán ráérős autókázás után délután értünk a csodás villák övezte Medve-tóhoz. A környék leghíresebb fürdője igen népszerű: jókora tömeg sütkérezett a sós víz partján. Szováta az elmúlt tíz évben komoly fejlődésen ment át, megújultak az elhanyagolt épületek, új szállodák nyíltak. Nem volt nehéz szobát találni, és nemsokára már a tó kellemes vizében áztattuk magunkat. A magas sótartalom miatt nem is kell úszni a tóban, simán lebegünk a víz tetején, minden különösebb erőlködés nélkül. Nem épp egy büntetés ez a túra – állapította meg Zoli barátom, miközben még egy korsóért intett a pincérnek a tóparti teraszon. A székelyek egyébként roppant büszkék a sörükre, melyet Csíkszeredában gyártanak. Igazuk is van, a Magyarországon kevéssé ismert világos nedű simán veri a legtöbb nemzetközileg is ismert komló-levet.
Úttalan utakon
A többszereplős autós túráknak az egyik elmaradhatatlan velejárója, hogy a térképen mindenki talál egy „rövidebb utat”. Így történt ez a Szováta és Székelyudvarhely közti – egyébként egyáltalán nem hosszú szakaszon is. A kerámiákról híres Korondon még minden rendben volt. Végignéztük a portékákat, vettünk is néhány vázát, tálat, borhűtőt, majd ettünk egy jó grilltálat. A jól sikerült alkudozás felvillanyozta a társaságot, ráadásul Nyuszi is rádöbbent, hogy magyarul is lehet kommunikálni a helyiekkel. Így indultunk tovább, az elvileg egyenes úton, hogy néhány kereszteződés és dűlőút után Székelyszentmiklós határába érjünk. A mikrobuszt és minket is megviselt a mellékúti kitérő, így szólítottuk meg Miklós bácsit, aki a teheneket terelgette hazafelé.
Hamar kiderült, hogy nem vagyunk messze kiszemelt célunktól, meg az is, hogy az öregnek igazán finom szilvapálinkája van. Egy alapos körkóstolás után már nem maradt, aki vezessen, így beparkoltuk a buszt házigazdánk udvarára, és felvertük a már-már feleslegesnek tűnő sátrakat a diófa alá. Miklós bácsi közben mesélt a falu történetéről, melynek ma már szinte csak nyolcvan feletti lakói vannak.
Én ide tartozom, itt is voltam mindig, és itt is maradok – intett a templom felé, melynek árnyékában nyugszik a temető. Ugyanakkor a legfontosabb az ember életében, hogy a gyerekei többek legyenek, mint ő. Ez a filozófia néptelenítette el a települést, a Vásárhelyen, Kolozsváron orvosnak, informatikusnak tanult fiatalok már nem tértek vissza szülőhelyükre, esetleg az unokákat hozzák el a nyári szünetben. Eljátszogatok a gyermekekkel, de sokszor már azt sem értem, amit kérdeznek – jegyezte meg mosolyogva, majd töltött még egy deci pálinkát mindenkinek. A poharazgatás az éjszakába nyúlt, ennek másnap ugyancsak éreztük a hatását.
Másnap hamar Udvarhelyre értünk, nem voltunk messze, és sokat segít, ha az ember tudja az utat. A tikkasztó melegben a városba érve megálltunk az első boltnál. Hogy mondják románul azt, hogy ásványvíz? – kérdezte Nyuszi az ajtó felé igyekezve. Szerintem csak az mentette meg egy kiadós pofontól, hogy lány. Néhány goromba tekintet azért így is jutott nekünk, de nem bántuk. Megérdemeltük.
Egy igazán remek szállást találtunk, majd nekiláttunk felderíteni a várost. Székelyudvarhely 36 ezer lakójával nem tűnik nagynak, viszont a nyolcszázezres Székelyföld történelmi, társadalmi központjaként sokkal nagyobb a jelentősége. 1357-ben Nagy Lajos király vezetésével itt ülésezett az első Székely Nemzetgyűlés.
A város nem tervszerűen épült, három falu összeolvadásából jött létre a Nagy-Küküllő két partján. Elsétálunk a Tomcsa Sándor színház szép épülete előtt, és hamarosan a Vasszékely híres szobra előtt találjuk magunkat. „Gyopárt a Hargitáról hozzatok, a székely hősök hallhatatlanok” – áll a talapzaton. Kicsit leülünk az árnyékában…
Kolozsváron is remek kocsmákat találtunk, de itt sem kellett csalatkoznunk. Már ebédnél megismerkedtünk néhány helyi fiatallal, akik szívesen kalauzoltak minket az éjszakában. Rengeteg a fiatal, hisz a város lakóinak negyede diák. Hamar köttetnek az ismeretségek, főleg miután a Jungle Pub felé vesszük az irányt. Két teremben keverik a DJ-k, fergeteges a buli, olyannyira, hogy másnap többen megkérik a klub tulajdonosait, vegyék le némelyik parti-fotót a Jungle honlapjáról…
Eredetileg körutazást terveztünk, de Székelyudvarhely hangulata, pezsgő élete arra biztatott minket, hogy inkább csillagtúraszerűen járjuk be a vidék nevezetességeit. Nincsenek igazán nagy távolságok a város és a kiszemelt látnivalók közt, így minden este élvezhetjük Udvarhely vendégszeretetét, mégis sok mindent megnézhetünk.
Első túránk a Békás-szoroshoz, a Hagymás-hegység szurdokvölgyéhez vezet. Lenyűgöző érzés besétálni a meredek sziklafalak közé. Az öt kilométeres séta pont jól megmozgatja kocsikázástól elgémberedett tagjainkat. A szorostól csak egy ugrás a Gyilkos-tó, mely egy földcsuszamlás során keletkezett 1837-ben. A lezúduló agyagos talaj több patak medrét elrekesztette, így jött létre a ma már látványosságnak számító tó. Nevét onnan kapta, hogy a legenda szerint a hegy halálából az élet vize jött létre.
Másnap a Madarasi Hargitára indultunk. Székelyföld történelmi „kilátója” csak a panoráma miatt is megéri a 36 kilométeres utat, de a környék állat- és növényvilága is különleges élmény. Rövid sétával a legkülönfélébb erdők közt vezethet az utunk, a 1800 méter fölé nyúló csúcs irányában. Szarvasok, vaddisznók mellett farkasokkal, hiúzzal, vagy épp barnamedvével is találkozhatunk. Mackó úrral szerencsére nem futottunk össze, de a tetőn elénk táruló látványtól így is elállt a szavunk. Az egykori vulkán kráterének pereméről egész Székelyföld elénk tárul, nem véletlen, hogy a „székelyek szent hegyeként” is emlegetik.
Triatlon
Végére értünk a szabadságnak és a pénzünknek is, noha hozzá kell tenni, hogy a túra jóval olcsóbb volt, mintha Magyarországon kirándultunk volna egy hétig. Így ismét Kolozsvár felé vettük az irányt, csak a híres parajdi sóbányánál álltunk meg egy rövid időre. Elképesztő, ahogy a hosszú tárnákon végigrobog a busz a hatalmas termekig. Egy kicsit Gyűrűk ura érzésünk volt, igaz orkok nem jöttek…
Leadtuk a járgányt Kolozsváron, igazán hűséges társunk volt az úton. Az esti vonattal indultunk vissza Budapestre, kellő mennyiségű csiki sör társaságában. Most láthattál valamit abból, hogy milyen lehetett a Trianon előtti Magyarország – fordultam Nyuszihoz, a kupéban elnyújtózva. Valóban klassz túra volt – jött a válasz – de hogy jön ide a triatlon? – kérdezte. Csendben megittam a sörömet, azzal az elhatározással, hogy inkább Pestig alszom.
Erdélyről, Székelyföldről az alábbi magazinokban találtok még több izgalmas cikket, melyet a Világjáró webshopjában tudtok kedvezményesen megrendelni.
