A hagyományőrzésükről és vallásosságukról nevezetes gurálok fafaragó művészetükről is híresek, s egy sajátságos, a morva, német és lengyel nyelv keverékéből született dialektust beszélnek. Szczyrkbe érve, vaskos gerendákból épült fogadóban vár minket az ebéd, s miközben falatozunk, vidám gurál zene hallatszik a háttérben.
A hegyvidék gurál településein – Istebnában, Koniaków-ban, Kubalonkán és a többi faluban – bepillantást kapunk e szívós emberek mindennapi életébe. Nem csak népi építészetük egyszerű, de érdekes formavilágát mutatják meg, hanem zenei kultúrájukat, népviseletüket, s még gasztronómiájukat is. Aki szereti a tejtermékeket, kóstolja meg az ‘oscypek’-et, a jellegzetes füstölt sajtot, vagy a ‘kwasnica’-t, ami egyfajta íróféleség. A Sziléziai-Beszkidek csodálatos csipkeveréséről is nevezetes. E pamutcérnából készült alkotások még az angol királyi udvarba is eljutottak, hiszen a helyiek egy ilyen műremekkel kedveskedtek Erzsébet brit anyakirálynénak.
Persze, aki nem csak turistáskodni, hanem a téli időszakban síelni is akar, az válassza a hótakaróval borított, lesiklópályákkal és síliftekkel tűzdelt Szczyrk, Wisla és Ustron télisport-központjait, melyek Lengyelország legkedveltebbjei közé tartoznak. Elsősorban Wisla örvend egyre nagyobb népszerűségnek. Innen származik az ország egyik legeredményesebb sportolója, a síugró Adam Malysz is, aki polgári foglalkozását tekintve tetőfedő volt.
A sportoló ma már olimpiai ezüst- és bronzérmes, négyszeres egyéni világbajnok, és négyszeres összetett Világkupa-győztes. Hazájában háromszor választották meg az év sportolójának, így nem meglepő, hogy szülővárosában hamar elkészült a nemzetközi világversenyek rendezésére is alkalmas síugrósánc, illetve egy olyan kocsma sincs a környéken, ahol ne lenne kint a fotója.
