Én mégis maradok a saját elnevezésemnél, mert számomra Prága a szecesszió tárháza. Patinásan zöldellő indákkal és angyalszárnyakkal körbefont elegáns dáma, lehelet ruhában. Ez az én Prágám. Európa egyik legelragadóbb városát ahol lépten-nyomon új és új építészeti stílusokat fedezhetünk fel, a X. században alapították a Moldva partján. A település szerencsésen átvészelte a legnagyobb háborúkat és sikerült megóvnia csodálatos történelmi városközpontját, melyet az UNESCO 1992-ben a Világörökség részévé nyilvánított.
Mint Budapest örökös vetélytársa, mindig a világ legszebb városai között szerepel, bármilyen ranglistáról is legyen szó. De nálam elsőként szecessziós épületeivel, díszített homlokzataival, domborműveivel és apró, szinte észrevehetetlen – csak erre a stílusra jellemző – díszeivel lopta be magát a szívem legmélyére.
Mivel „az új stílust” elsősorban Ausztriában és Magyarországon, Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, és a Vajdaságban hívják szecessziónak, ezért ha a cseh főváros fő stílusirányzatáról beszélünk, akkor az Art Nouveau korszakról van szó. Ez az időszak 1898-tól 1914-ig tartott; ez idő alatt teljes prágai városrészek épültek fel a jellegzetes stílusjegyekkel. És bár a városközpontot sikerült a háborúk alatt megmenteni, a belső körön kívüli épületekben már nagy károkat okozott az idő és a kommunista ráhatás. Törött ablakkeretek, lepotyogó vakolat és díszítőelemek, az Art Nouveau ajtókilincsek feltűnő hiánya – árulkodó jelek. De a házak legalább a lerombolás újjáépítés programot megúszták, nem úgy mint Nyugat-Európa más városai; így legalább az eredeti épületek állva maradtak, ha nem is a legjobb állapotban.
Levelek és pávák
Prága építészetében 1900-ban bekövetkezett egy nagy fordulat, mely rögtön meg is változtatta, az addig berögzül elképzeléseket. A historizmus dominanciája megszűnt és ősi szokásait felváltották a megjósolhatatlannak tűnő modellek – csavaros indák és virágos ornamentika. Ezeknek a változásoknak az okai olyan konfliktusok voltak, melyek politikai és kulturális irányból is indultak.
A kor alkotóinak első csoportja sikeres historizáló építészekből állt, akik úgy gondoltak az Art Nouveau-ra, mint sima díszítőelemekre. Legismertebb egyénisége Osvald Polívka volt, akinek nevéhez számos prágai bank és áruház kötődik. A második csoportot a Bécsben – Otto Wagner keze alatt – tanult építészek tették ki, akik számára a modern építészet egy állandó hitvallásvolt. A harmadik csoport volt a „szecessziós” stílus legdinamikusabb szárnya. Vezetőjük Friedrich Ohmann volt, aki az első prágai Art Nouveau épületet, a Cafe Corso-t tervezte, egyébként a neobarokk stílusban alkotott. A cseh „új stílus” irányzat tehát teljesen egyedivé vált Ohmann és tanítványai – Bedrich Bendelmayer és Alois Dryak – ideje alatt; az egymást fedő, lapos levelek szinte kézjeggyé váltak.
Ez a fa-levél mintázat egyik kedvenc – bár ma rendkívül rossz állapotban lévő – épületemen is jól kivehető. A Hotel Central, mely a Hybrenska utca 10-es szám alatt található, Ohmann, és Dryak közös munkája volt. A Cafe Corso után ez volt az első, teljes egészében Art Nouveau épület Prágában. Ha elmegyek mellette, először mindig jellegzetes színe és a stukkók ejtenek ámulatba, aztán az aprólékosság, mely a lámpákat, a hotel nevének betűtípusát jellemzik. Az egész épület egy művészi alkotás, mely sajnos már csak árnyéka önmagának. Egy másik szépség a Hotel Europa, mely ma két hotelből áll. Az itt alkalmazott Art Nouveau stílus a luxust és a kényelmet szolgálta az épület fénykorában, mely nagyon modernnek számított akkor. Igényes megépítése presztízs kérdés is volt; Prága magas művészeti szintjét szerették volna vele hirdetni.
A Novak Áruház 1901 és 1904 között készült el, bár az eredeti épületet már 1878-ban felépítették. Art Nouveau stílusát Osvald Polívka-nak köszönheti, aki a közízlés miatt alakította át. Ezen az épületen, melyet szépen helyre is hoztak, szinte minden szecessziós stílusjegy megtalálható. A kacskaringós vas rácsos balkonok, a festett üvegablakok, a falakat díszítő pávás-rózsás mozaikok. Utolsó állomásom a sok közül, amit semmiképpen sem szabad kihagyni, ha szecessziós túrára indulunk Prágában, az a Szent Vitus-székesegyház. Bár az 1912-ben befejezett templom tökéletes példája a gótikus és a neogótikus stílusnak, jobb oldalán felfedezhetünk egy festett üvegablakot, mely nem más keze munkáját dicséri, mint Mucha-ét, aki Art Nouveau stílusban alkotta újra Szent Cirill és Metód legendáját. Art Nouveau, Szecesszió, Jugendstil – bárhogy is nevezzük; Prága régi épületei és homlokzatai örökké a szépségről, a kecsességről, és az egyediség virágkoráról mesélnek majd nekünk.
Ha még többet szeretnél Csehországról olvasni, ajánljuk figyelmedbe a Világjáró Magazin 2007/60. számát, melyben Borneóról, a Tisza-tóról és Sierra Leonéról is találsz izgalmas cikkeket. Vagy a Világjáró Magazin 2006/52. lapszámát, melyben világítótornyokról és Bulgáriáról is vannak érdekességek. Többi Világjáró Magazinunkat vagy First Class Magazinunkat a Világjáró WebShopjában találjátok.
