Abban talán megegyezhetünk, hogy Párizs magáért beszél, nem kell neki túl sok reklám. Csodás múzeumai, hosszú sétálóutcái, híres tornyai és megannyi kávézója van, ahol horribilis összegekért rendelhetünk egy gyűszűnyi kávét. De Lyon még ennyi “fényesség” mellett is riválisa lehet a szerelem városának. Igaz, hogy jóval kisebb, de Franciaország második városaként igazán kifinomult látni- és kóstolnivalókat tud kínálni az idelátogatóknak. Alternatívaként ajánlott felfedeznivalóinkkal lehet, hogy nem mindenki ért majd egyet, de egy próbát mindenképpen megérnek – és ha a lyoni lehetőségek nem jönnek be? Párizs mindig tárt karokkal vár.
Lyon emberi léptékű, nem telepszik az utazóra. S ezt az ember már a repülőgépen, odafelé tartva is érzi. A pilóta hurkot ír le a város fölött, s elmondja, hogy az alattunk egymásba ömlő két folyó közül balra a nőies la Saone-t, jobbra a férfias le Rhone-t, illetve az általuk közbezárt félszigetet a Presquile-t látjuk, a városközponttal.
Ha bevetjük magunkat a városba az első, ami feltűnhet, az Lyon Notre Dame-ja. A párizsi, tagadhatatlanul egy francia ikon, főleg ha valaki szereti a hosszú sorban állásokat és a sok galambot. Lyon katedrálisa a Saone folyótól nyugatra látható hegyen kapott helyet. A Basilica of Notre-Dame de Fourviere egy ifjú hölgy (1872) a párizsi dámához (1163) képest, de egyszerűségében gyönyörű; és nem szabad elfelejteni, hogy kilátópont is egyben, ugyanis a hegy lábánál terül el a történelmi óváros. Tiszta időben még az Alpok hófödte csúcsaiig is elláthatunk innen.
Ha beleszámítjuk a Jardins des Tuileries parkját, még akkor is nagyon kevés olyan zöld területe van Párizsnak, ahol a fűre anélkül heveredhetünk le, vagy játszhatunk, hogy ne jönne oda egy parkőr. Lyonban erre ott van a Parc de la Tete d’Or, mely tele van fákkal és tiszta füves területekkel, közvetlenül a Rhone folyó mellett, a 6. kerületben. A parkban van egy tó, ahol csónakázni lehet, de bicikli utak is vannak. Természetesen az édes semmittevés és fűben heverészés is jó program.
Párizs szinte verhetetlen, ha az ételekről van szó. De Lyon még ezen a téren is felveszi vele a versenyt. A várost ugyanis nem más igazgatja ételek terén, mint a francia séfek királya Paul Bocuse, akinek tehetsége és tudása 2018. január 20-i halála után is ott lebeg a város felett. Lyon éttermei között találunk egy olyat, mely a L’Auberge du Pont de Collonges nevet viseli; ez a gall gasztronómia fellegvára, amely nem kevesebb, mint három Michelin-csillag büszke tulajdonosa. A séf még 91 éves korában is főzött itt.
A nagymester javaslata alapján rendezték be Lyon egyetlen exkluzív vásárcsarnokát, a Halles de Lyon-t is. A helyi gasztronómia nem lenne az ami, e fedett piac nélkül. Csodálatosan friss zöldségek, gyümölcsök, halak, ropogós pékárúk és természetesen sajtok halmaza tölti roskadásig a standok polcait.
Minden egyes pult valamilyen módon Paul Bocuse-ra emlékeztet, hiszen az öregúr minden reggel megjelt segédjeivel, és saját kezűleg válogatta ki a termékeket az éttermei számára. És így tesz Lyon 14 másik, szintén Michelin-csillagos éttermének séfje is, szorosan a Főnök lábnyomában.
