Korábban ismeretlen volt előttem ez a légitársaság. A bécsi reptéren azonban világossá vált számomra, hogy az egyik legismertebb és kedveltebb 5 csillagos ázsiai flottáról van szó. Az Evergreen hajózási társaság testvércégeként emelkedett a magasba 1989-ben, amikor a cég igazgatója és alapítója, Dr. Chang Yung-Fa elérkezettnek látta az időt a bővítésre. Huszonhat új repülőgépet rendelt be, és már kezdettől fogva a legjobb minőségre törekedett.
Ezt én is megtapasztaltam februári utam során, mikor Bécsből Taipei városába utaztam. A Check-Innél az Elite Class utasok külön sorban tudtak becsekkolni. Mivel jóval előbb érkeztem busszal Budapestről, ezért pillanatok alatt lemérték a csomagom és előkészítették a jegyem. Átvételkor különösen meglepett, hogy beszállókártyám mellé rögtön két lounge belépőt is kaptam – mint később kiderült, ez jár az Elite Class jegyek mellé bizonyos társaságoknál. Mivel Bécsben nagyjából 3 órát kellett várakoznom, ezért ki is használtam a reptér Sky Lounge adta lehetőségeit.
De a hangsúly az EVA Air szolgáltatásain volt, amire egyre kíváncsibb lettem, minél többet olvastam róla a fellelt prospektusokban. Az Elite Class az EVA Air B777-300ER repülőin található meg, illetve a légitársaság és a Sanrio cég közös gépének, a Hello Kitty Jet-nek a fedélzetén. A világ első premium economy kabinjait – amit később Elite Class-ra nevezett át az EVA Air, 1992 decemberében mutatták be az utazóközönségnek. Az osztály a turistaosztály és a business class között helyezkedik el; érdekes módon olyan, mint a 40 évvel ez előtti turistaosztály, vagyis az ülések sokkal szélesebbek és nagyobb hely van a lábaknak.
A kényelmi funkciók már a beszálláskor elkezdődtek; a hozzám hasonló beszállókártyával rendelkező utasok prioritást élveztek, és az első osztályra jegyet váltók után azonnal elfoglalhatták a helyüket. Az üléseinken kispárna és egy csomagolt, friss illatú, kifejezetten nagy takaró várt. A csomagok jól elfértek a fejünk fölötti poggyásztartóban és a lábrésznél is.
Mint a gyerekek a cukorkaboltban, rögtön megnéztem mit rejt a monitorom alatti zseb. Volt benne pár jó újság, egy papucs, egy nagyon jó minőségű fülhallgató a szórakoztató médiához és egy kis unisex utazócsomag a thaiföldi természetes kozmetikumokat gyártó THANN cég ajánlásával. A kabin dizájnjával egységet alkotó cipzáros kis táska barna és zöld színű volt, és pont akkora, hogy tovább utazva jó hasznát vehetjük. Rejtett magában egy ajakbalzsamot és egy testápolót az említett kozmetikai márkától, volt benne egy fogápolási szett, egy fésű, füldugók, egy szemvédő és egy zokni.
Miután mindent visszacsomagoltam, körbekémleltem a kabinban. Két ülés jobbra és balra az ablakok mellett, 4 ülés pedig a kabin közepén, összesen 7 sorban. Tehát míg a lábaknak fenntartott hely nagyobb lett (91–96 cm), felnyitható lábtartóval, addig a kabin mérete csökkent. Így mikor beszállt mindenki, nem éreztem magam heringnek egy konzervdobozban. Könnyen lehetett közlekedni a folyosón és a mosdók is sokkal vonzóbbak voltak. A kis pulton pumpás szappan, fertőtlenítő és kézkrém kínálta magát.
A legfrissebb amerikai és koreai filmek és sorozatok mellé, finom ételeket kínáltak fel az Elite Class kedves és szép légikísérői. Egész úton odafigyeltek ránk – kis jegyzetet hagytak a monitorom sarkában, mikor átaludtam az egyik étkezést.
Nem szépítek, 16 óra és nagyjából 40 perc, egy bangkoki gyors átszállással – mire kiszálltunk és az egyik kaputól elsétáltunk a másikig, már szállhattunk is vissza a gépre – még Elite Class-on sem olyan utazás, amit két hetente megtennék, de határozottan beleszerettem a pénzemért kapott szolgáltatásokba. Az EVA Air jól csinálta, magasról indított és nem adta alább, remélem még sokáig tartja ezt a minőséget, és lesz lehetőségem még Elite Classon utazni.
Fotók: www.evaair.com
