Minden út Rómába vezet, főleg ha éhes az ember. Első látogatásomkor a látnivalókat, a szökőkutakat, a tereket csodáltam meg. Második utam során már Róma gasztronómiai oldala került a középpontba. Nagykanál helyett, villával estem neki az örök városnak.
Míg Olaszországról sokaknak a Velencei-karnevál, Róma történelmi csodái és a homokos tengerpartok jutnak eszébe, a sport megszállottjait inkább a Dolomitok kiváló túrázó útvonalai hozzák lázba.
Nem mondok újat azzal a megállapítással, hogy Európának rengeteg olyan rejtett városkája faluja létezik, amikkel eddig valami miatt még nem találkoztunk. Számomra ilyen volt Manarola falucskája is, mely a Cinque Terre, Az öt falu közösségébe tartozik.
Zöldbe burkolózó ikertornyok a város közepén? Kapásból azt mondanám, hogy Lisszabonban találtak ki ilyen furcsa ötletet. De mégsem, a Bosco Vertical, vagyis a Függőleges Erdő, Milánóban nő ki a földből. Azaz rögtön kettő darab fával, bokorral és egyéb cserjékkel beültetett teraszos torony tör az ég felé.
A meglepően kicsi Firenze a reneszánsz művészet, a romantikus olasz életérzés és a kitűnő fagylaltok bölcsője.