A sziget látványától már akkor tátva marad a szánk, mikor még a partját sem érintette a lábunk. A főváros, Gialos kikötőjét úgy fogják jobbról-balról közre a színes kis házak, akárcsak egy amfiteátrum két karja. A város és a sziget hihetetlen stílusa az olaszoknak köszönhető, akik hosszú ideig uralkodtak a szigeten. Ők hozták el a neoklasszicista stílust a szigetre, amit Symi azóta is előszeretettel követ.
Bár Symi nem kicsi, a legnagyobb része mégis lakatlan földterület. Csupán három nagyobb települése van, melyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Yialos, vagy Gialos a legnagyobb kiterjedésű és rendkívül kozmopolita beállítottságú kikötői rész. Felfelé haladva a Kali Strata néven ismert lépcsőkön, a domb tetején találjuk a Chorio városrészt. Az óvárosnak megfelelő részhez több mint 350 lépcsőfok vezet fel a kikötőből. Autók nem tudnak ide feljönni, így a nagyrészt restaurált öreg házak, az érdekes múzeumok és a köztük tekergőző utcácskák nagyon szép látványt nyújtanak.
Yialostól délre, a Chorio alatt található völgyben húzódik meg a Pedi-öböl, ami egy kis halászfalu, sziklás partszakasszal és sok bájos tavernával, ahova érdemes kiülni naplementét nézni. Északra pedig Nimborios települését találjuk, valamint egy kicsit távolabb tőle, Marathoundát. Nem sokkal messzebb pedig ott magasodik a Panormitis kolostor, ahol nagyjából harminc helyi lakos talált otthonra, akiket a kolostor foglalkoztat.
A Panormitis kolostor belsejében értékes freskók, illetve egy csodás, Mihály Arkangyalt dicsőítő ikonosztáz rejtőzik, amit 15 évig készített egy fafaragó mester. Augusztus 15-én, a sziget védőszentjének ünnepén nemcsak a környék szigeteiről, de Görögország legtávolabbi pontjáról is érkeznek ide zarándokok.
Kissé furcsa látványt nyújtanak, amikor a kikötőbe érkezve tömegesen vonulnak a templom felé, kezükben seprűt tartva, hogy jelképesen “megtisztuljanak”. Ha egész véletlenül idetévedünk, mindenképpen csodáljuk meg ezt az eldugott gyöngyszemet; a mennyei freskókat, az ezüsttel díszített kolostort, gyönyörködjünk a templomudvarból látható panorámában, és vásároljunk egy szerzetesek által készített, isteni péksüteményt is. Aztán hajózunk tovább Symi kozmopolita fővárosába.
A patkó alakú kikötőből fantasztikus látványt nyújtanak a különböző színekben pompázó, kétszintes, neoklasszicista stílusban épült, apró házacskák. Az épületek belsejét a tengerből gyűjtött, fehér és fekete, ovális kavicsokból kirakott vitorlás hajókkal, horgonyokkal, meandrosz (görög minta) motívumokkal díszítették.
A kozmopolita szigetlakók olyannyira kedvelték a tündöklést, olyan nagy hatással volt rájuk az európai és az athéni neoklasszicista építészet, hogy pénzt nem sajnálva a legjobb minőségű anyagokat hozatták villáikhoz: pentelikoi és paroszi márványt, trieszti faanyagot, marseille-i cserepet, Nisszirosz szigetéről porcelánt, Szantoriniről pedig vulkanikus földet. Ha szerencsénk van, talán még be is kukkanthatunk egyikbe-másikba.
