Klisének tűnhet azt mondani, hogy a jó dolgok kis adagokban érkeznek, de Belize-re ez tényleg igaz. Nem sokkal nagyobb, mint New Hampshire, vagy Izrael. Nem tipikusan latin amerikai és nem is karibi, inkább mindkettőből van benne valami jó. Kulturális sok színűségébe bele is lehet szédülni: találunk benne kreolt, maját, meszticet – és ez igaz a konyhájára is. Mind a tíz ujjunkat megnyaljuk az ízkavalkád után, amivel szolgálni tud.
Természeti adottságait summázva, az egyik pillanatban még a világ második legnagyobb kiterjedésű korallzátonya környékén szörfözünk, aztán a másikban már a dzsungel mélyén túrázunk és folyik rólunk a víz.
De ennyivel nem lehet elintézni Belize korallzátonyát, ugyanis az ausztráliai Nagy-korallzátony után tényleg ez a második legnagyobb a világon – több mint 100 különböző korall fajtával és 500 fajta trópusi hallal, a búvárok paradicsoma. Olyan akár egy vízalatti kaleidoszkóp, színes halak, korallok és hatalmas teknősök az átlátszó tengerben, és akkor még nem is volt szó a világhíres Kék lyukról (Blue Hole), mely olyan, mintha a Föld közepéig vezetne a víz alatt.
Ha itt járunk tényleg Indiana Jones-nak érezhetjük magunkat a barlangok mélyén, ahol az ősi királyok áldozatokat mutattak be isteneiknek, vagy a feltárt sírokban, ahol misztikus hieroglifák díszítik a falakat. Belize ugyanis otthona volt a világ legtitokzatosabb civilizációjának, az ősi majáknak. A Cayo terület és Toledo déli része tele van építészeti remekművekkel a maják aranykorából – olyan építményekkel melyeknek csúcsáról az egész vidéket belátni 360 fokban.
