Egy világraszóló művészkolónia elismerése
A Mathildenhöhe Darmstadt művészkolónia, amelyet 1899-ben az akkori nagyherceg Ernst Ludwig alapított, a századfordulótól egészen az első világháború kezdetéig, az európai modern művészet és építészet egyik legjelentősebb központja volt. A fiatal építészek és műalkotók ezen a kísérletezőtéren megvalósíthatták ötleteiket és ezáltal hidat alkottak a jugendstil és a „Neue Sachlichkeit”, azaz az „Új tárgyilagosság” irányzatai között. És ez szolgált végül a Bauhaus-mozgalom egy legfontosabb alapjaként.
Az együtteshez tartozik a Joseph Maria Olbrich építész által tervezett Hochzeitsturm (Esküvői torony) – ma Darmstadt városának jelképe. A torony kiváló kilátópont is, ahonnan a teljes Rajna-Majna-síkságra rálátni. Szintén része a Központi Műteremház, amelyben állandó tárlatként a művészkolónia egykori 23 tagjának műveit láthatjuk. Kiemelkedő látványosság az óriási platánligettel és számos szoborral rendelkező parkban az Orosz kápolna és a Liliommedence. A környező lakónegyedben a művészek villái szépen mutatják a 20. század elejének változásra vágyó hangulatát.
Felkerültek a listára a kúravárosok is
A gyógyforrások körül kialakult kúravárosok Európában nem csupán orvosi helyszínek, hanem sokkal nagyobb jelentőséggel rendelkeznek: a fürdőkultúra 1700 és az 1930-as évek között élte virágkorát. Egykoron olyan városépítészeti együttesek jöttek létre, amelyek megalkották a pihenés, a kultúra és a társasági élet építészeti kereteit.
Hét európai ország tizenegy helyszíne képezi az „Európa jelentős kúravárosai” nemzetek közötti projektet. Ez lett most része az UNESCO-világörökségeknek. A németországi helyszínek Baden-Baden, Bad Ems és Bad Kissingen mellett a cím részesei Spa, Vichy, Bath, Baden bei Wien, Montecatini Terme, illetve a cseh Frantiskovy Lázne, Karlovy Vary és Mariánské Lázne is.
Az európai zsidóság bölcsőjének városai
Az úgynevezett SchUM-városok Mainz, Worms és Speyer szövetsége – a név a városok héber kezdőbetűiből alakult ki – az európai zsidóság bölcsőjének számítanak. A SchUM-helyszínek része, amelyek most a világörökségi címmel gazdagodtak, a Speyeri Judenhof, a Wormsi Zsinagóganegyed, illetve Worms és Mainz régi zsidó temetői. Ezen helyszínek történelme visszatükrözi az évszázadok zsidó életét – a keresztény közösségekkel való békés együttéléstől, az üldözöttség, a rombolás és a népirtás időszakán át, egészen a hit és a hagyományok mai megéléséig.
„A Római Birodalom határai” sem maradtak ki
A világörökség-sorozat „A Római Birodalom határai” keretén belül az alsó-germán Limes szintén a világörökség része lett. Az antik határerődítmény 400 kilométeres része a Rajna mentén fut a Rajna-vidék–Pfalzban található Rheinbrohltól Észak-Rajna–Vesztfálián át, egészen Katwijkig a holland tengerparton. A római provincia és a szabad Germánia közötti természetes határvonalat a folyó képezte.
A római élet 44 helységben, várban, légiós táborban és templomlétesítményben folyt – ezek olyan mai nagyvárosok gyökereit alkotják mint Köln és Bonn. Míg az antik korból származó maradványok nagy része ma jól védetten a föld alatt található, addig számos helyszínen múzeumokban és kiállításokon tekinthető meg az ásatások eredménye.
A Duna-Limes (déli szakasz)
A kereken 600 kilométer hosszú Limes-szakasz a Duna folyását követve a mai bajorországi Bad Göggingtől Ausztrián át egészen Szlovákiáig terjed. Az általános hittel ellentétben, mely szerint a Limes egy leküzdhetetlen fal, a határvonal egy katonai erődítményrendszerekből és civil épületekből álló hálózat volt, amely lehetővé tette a kontrollált határforgalmat.
Ezáltal a Limes nagyban hozzájárul a kultúrtáj kialakulásához. Az egykori létesítmény részei mind a mai napig láthatók, és óvatos módon a turizmus részévé válhatnak – mint például a ‚document niedermünster‘ ásatási helyszín vagy a ‚Porta Praetoria‘ Regensburgban.♦
Forrás: Német Turisztikai Hivatal (DZT) – Németország nemzeti „turisztikai testülete”
