A Horvát Idegenforgalmi Közösség által szervezett kellemes programon olyan finomságok kerültek az asztalra, mint az isztriai Maneštra leves, mely apró szemű babból, füstölt sonkából, kukoricából, sárgarépából és sok-sok tésztából állt, mellé friss, ropogós kenyér dukált. Hasonlít a mi bablevesünkre, csak ők nem tejföllel kínálják. Második fogás a Sarma, egy töltött káposzta volt, savanyú káposztalevélbe tekert marha-sertés hús, rizzsel, kis hurkákba feltekerve. Az ebéd mellé finom horvát borokat is kóstoltunk.
Ebéd után egy izgalmas kvízjáték következett, ahol 15 Horvátországot érintő kérdésre kellett jól válaszolni. Olyan kérdéseket tettek fel például, hogy melyik a legkisebb horvát település, vagy mit jelent a kuna szó. Jelentem ezüstérmesek lettünk, egy nagyon szoros versenyben az első helyezésért, ami csak pár méteren múlott.
Ezután következett a sós zagorjei štrukli (rétesféle), a muraközi rétes és a fritule fánkgolyók közös elkészítése, ami igazán jó hangulatban telt a többi kollégával.
A štruklit kétféle módon lehet készíteni, főzéssel vagy sütéssel. Az alaptésztát tehéntúróval töltik meg mindkét módszer esetében, de amíg a sós vízben főzött štruklit a tálalás során olvasztott zsírral és pirított morzsával szórják meg, illetve illatos levesben kínálják, a sült štruklit a hőkezelés előtt leöntik tejszínnel. A štruklihoz lisztből, sóból, egy tojásból és langyos vízből, egy cseppnyi ecetből és olajból tésztát gyúrnak, melyet kicsit pihentetnek, majd a réteshez hasonlóan kinyújtják, húzzák, és tehéntúró, só, tojás és tejföl keverékével töltik meg, egy kis cukor hozzáadásával az édes változat esetén. A megtöltött tésztát azon terítő segítségével göngyölik fel ügyesen, melyen a tésztát húzták, majd párnácskákra vágják fel, melyeket a kiválasztott módon készítenek el. Az ízletes štruklival minden generációt fel lehet vidítani.
Én a muraközi rétes elkészítésében segédkeztem. Ez egy finom rétegelt édesség, melyben egy helyett mindjárt négyféle töltelék található! Dió, mák, alma és túró alkotják a réteges süteményt, mely elragadóan lédús, ízével pedig előcsalogatja a gyümölcsösök és mezők emlékeit, és kötelező édes résztvevője minden ünnepnek. Ezen érdekes sütemény alapeleme a vékonyra nyújtott tészta. Mi rétestésztát használtunk, melyet külön e rétes készítéséhez nyújtanak. A tésztalapok közé különböző ízű és textúrájú töltelékrétegek kerülnek gazdagon, melyek tökéletesen kiegészítik egymást. Az első réteget hagyományosan a forró cukrozott tejjel leöntött mák foglalja el, a második réteg friss tehéntúróból készül, majd a darált dió következik, végezetül pedig reszelt alma, melynek leve a sülés során átjárja az egész süteményt. 30 perc alatt megsült 180 fokon.
A fritule fánkgolyók elkészítése is nagyon könnyű volt. Hogy szépek, gömbölyűek és egyenletesek legyenek, a palacsintatésztánál sűrűbb tésztát kell készíteni, melyet simára kell dolgozni, hogy ne legyenek benne lisztcsomók. A masszát ezután kis adagokban, kinyomják a tenyerükből, a nagyujj és a mutatóujj között, közben egyenként beleengedik a forró olajba. Fontos, hogy sütéskor nem szabad egyszerre túl sok fritulát tenni az olajba, hogy egyenletesen süljenek. Miután pedig kiszedjük az olajból, alaposan le kell csepegtetni.
Mondanom sem kell, miután elkészültek az édessége, percek alatt el is fogyasztottuk őket! Igazán fantasztikus volt készíteni és kóstolgatni ezeket a klasszikus horvát finomságokat!
