A Ngorongoro-kráter 2,5 millió évvel ezelőtt, egy óriási tűzhányó kitörése után, berogyással keletkezett. A természeti jelenség párját ritkítja; jelenleg ez a legnagyobb szabályos kaldera az egész világon és csodálatos faunával rendelkezik. A kalandvágyó turista az állatsereg közepén, de a korábbi szabályokkal ellentétben már csak a kráter peremén sátorozhat. Sajnos a kempinghelyek általában nagyon egyszerűek, vécé gyanánt latrina szolgál, és víz is csak néha folyik a csapból. Cserébe viszont ott a gyönyörű, csillagos égbolt, az oroszlánok üvöltése, a hiénák kacagása és a táborhelyen legelésző zebrák látványa. A Simba kemping még ennél is jobb, oda naponta bejár egy-két elefántbika, hogy a konyha melletti víztározóból oltsa szomját.
Ha sok terepjáró parkol a kempingben, a sofőrök elállják a sátrak felé vezető utat, de ha hézagos a “védelem”, és valaki balga módon ennivalót felejt a sátrában, a szafariból visszatérve már csak a földbe döngölt maradványokat találja. Hiába, az elefánt kiváló szaglását nem lehet becsapni.
Persze a jól felszerelt lodge-ok egyikében is lakhatunk. Ezek is csodálatos környezetben, általában a hatalmas sziklák, a ‘kopjék’ mellé, vagy egyenesen azokra épültek. A kopje a Serengeti jellegzetes sziklaformációja, eróziótól legömbölyített, a legősibb gránitból álló kibukkanások. A kopjékról egyedülálló látvány nyílik a végtelen szavannára, ráadásul ezeknek a szikláknak megvan a maguk különleges növény- és állatvilága is.
A szirti borzok nagyobb csapatokban lakják a sziklacsoportokat, és nem vándorolnak messzire, csupán 50-60 méteres körzetben rágják le a füvet. A kertben kis színes agámák (gyíkfajta) napoznak, mongúz család játszik, éjszaka víziló sétálgat és a közeli itatóhoz csak úgy özönlenek a vadak. Létezik ennél nagyobb élmény?
