Hawaii szigetein együtt élnek és lazulnak az ősi polinézek, az európai felfedezők, az amerikai misszionáriusok és az ültetvényeken dolgozó ázsiai bevándorlók leszármazottai. Ami a modern Hawaii-ra oly jellemző, hogy ezeknek az embereknek a kultúrája egyenként alkot egy egészet, és mégis mindegyiket mindenhol külön-külön tisztelik, kivétel nélkül. A különböző hagyományokat zajos fesztiválok és elképesztő művészeti formák tartják életben, mint például hawaii kenu versenyek, vagy japán taiko-dob fesztiválok.
O’ahu, a fősziget kinetikus energiákkal vonja körbe a látogatókat, Maui mindenből kínál egy kicsit, de főleg a szörfösöknek és a vulkánkutatóknak kedvez, az ősi Kaua’i pedig betekintést ad abba az időbe, amikor a szárazföldek és a tengerek teremtettek. A Nagy-szigeten, mely Hawaii legfiatalabb földdarabja szemtanúi lehetünk a vulkánok rendkívül aktív hétköznapjainak. De elmenekülhetünk a luxus hotelekkel és apartmanokkal behintett Lana’i szigetére is, vagy megtapasztalhatjuk a luxus szöges ellentétét Moloka’i szigetén, ahol a hawaii tradíciók még mindig olyan mélyen a mindennapok részei, mint kezdetben.
De Hawaii bármelyik részére is vet el minket a sors az biztos, hogy csodás tengerpartokkal, barátságos arcokkal és jó ételekkel találkozunk majd – minden szigeten egy kicsit más fűszerezéssel.
A Hawaii szigetek lakosságának háromnegyede O’ahu szigetét nevezi otthonának, így nem csoda, hogy az erdő szélén csodás buddhista szentéllyel találkozunk. Nagy a tömeg – a járdán, a buszon, az étteremben és a fogorvosnál, de a karnyújtásnyira burjánzó csodás környezet kárpótolja az embert. És egyébként is, Honolulu múzeumaitól és történelmi emlékműveitől csak egy rövid autóútra találjuk a legszebb strandokat és a kalandra hívó erdei túraútvonalakat. O’ahu híres a jó ételeiről; így ha semmi máshoz nincs kedvünk, akkor együnk, aztán kóstoljunk valami mást – guruló büfékocsik, kistermelői piacok, hawaii sztárséfek – minden ránk vár.
Az “aloha-szigetek” folyton változnak, elsősorban a ma is rendkívül aktív vulkánjaiknak köszönhetően. A világ egyik legaktívabb vulkánja, a Kilauea a Nagy-szigeten található, vidéke pedig a kalandot kereső túrázók kedvenc helye. Harapnivalóan zöld völgyek, jéghideg vízesések és tavak, haragosan és bugyborékolva izzó lávafolyamok amint esőerdők derekán a mélybe zubognak. Ezen a szigeten a kultúrát nem látni, hanem megélni kell – táncolni kell és főzni, nyelvet tanulni és sokat nevetni. Itt még a természet is más rugóra jár, mintha egy filmben lennénk, ahol beidomították az állatokat: a delfinek ugrándoznak, a teknősök szlalomoznak a hullámokon, a korallszirtek pedig tele vannak színes halakkal; télen pedig a púpos bálnáké a színpad.
Moloka’i a kultúra, a történelem és a kalandok szigete. Ha lehet ilyet mondani, ez a “leghawaiibb” sziget; az itt lakók több mint 50 százaléka őshonos. Nem csoda hát, hogy a helyiek inkább figyelnek a földjük és a kultúrájuk megtartására, mint a turizmus miatti fejlesztésekre. Viszont aki ide érkezik, az garantáltan megtapasztalhatja a szívből jövő aloha érzést, és nem pénzért vásárolt felebaráti szeretetet kap. Moloka’i-nak van egy elszigetelt kis félszigete, mely a Kalaupapa névre hallgat. 1873-ba ide zarándokolt el egy fiatal pap, hogy leprás betegeket gyógyítson. Ő lett Amerika első szentje. Ma ez a félsziget egy csodás nemzeti park, mely vissza repíti a látogatókat a múltba.
Mikor utazzunk?
Főszezon: Decembertől áprilisig és júniustól augusztusig
Ilyenkor a szállások árai 100%-on vannak. Karácsonytól újévig és húsvét környékén minden rendkívül drága és nagy a tömeg. A tél esősebb, de ekkor láthatjuk a bálnákat és a szörfözéshez is kitűnő az idő. A nyár melegebb.
Középszezon: Május és szeptember
A tömegek és az árak is leapadnak egy kicsikét a tavaszi szünet és a nyári vakáció között. Az idő kellemes, legtöbbször napos, felhőtlen. Szeptemberben az összes szigeten Aloha Fesztiválokat tartanak.
Szezonon kívüli időszak: Október és november
Kevesen keresik fel ekkor a szigeteket. Kanadából és Amerikából ilyenkor a legolcsóbb Hawaii-ra repülni. A szállás árak majd 50%-al lecsökkennek a főszezonhoz képest. Az idő azonban száraz és meleg – nem kedvez a hegymászásnak.
