Itt találkozik az Égei-tenger a Földközi-tengerrel. Mi megfáradt utazók pedig eldönthetjük, láb lógatva lazulunk egyet a tengerpartokon, vagy tovább fárasztjuk magunkat és bevetődünk a kis utcákba, amik egyelőre még nem annyira telítettek, mint a járvány előtt voltak.
Rodosz hangulatos óvárosa macskaköves utcák labirintusa, amely visszarepít bennünket a Bizánci Birodalom idejébe, és még azon túl is. Délebbre pedig ott vár ránk Lindos városában, amelyet egy ősi Akropolisz védelmez fentről, miközben a hegyoldalon kockacukor alakú házak csúsznak le a türkizkék öbölbe. Míg Lindos és Rodosz óvárosa nyáron eléggé zsúfolt – hogy idén milyen lesz a turizmus mértéke, még nem lehet megjósolni – Rodosz elég nagy ahhoz, hogy elkerüljük a tömeget, és csöndes kilátópontokon, bájos vendégszállások teraszain szívjuk be az égei-tengeri tiszta levegőt.
Rodosz felfedezését egyébként a szigettel azonos nevet viselő fővárosban érdemes kezdeni, melynek jelképe ma is a Kolosszus, mely egykoron a Mandraki-kikötő felett magasodott. De a város egyik legszebb része kétségtelenül a Lovagok utcája, amin ha leereszkedünk, megcsodálhatjuk Európa legszebb középkori utcácskáját, ahol a különböző körletek és a nagymesterek címerei találhatók.
A város egy másik érdekes része a Mártírok tere, ahol a legjobb ha direkt eltévedünk. Ez valami olyasmi érzés, mint mikor Lisszabonban betévedünk Alfama szűk kis utcáiba és belépünk a középkorba, ahol sikátorok, málladozó épületek, hangulatos terecskék és szép díszkutak lepnek meg minden fordulóban. Akkor most hol is járunk?
Gondolatban is visszatérve Rodosz szigetére, ha nagyon nem tudjuk mit kezdjünk magunkkal – mert azt meg kell hagyni, hogy körülbelül két nap alatt kipipálhatóak a sziget látványosságai – akkor lehet megéri egy szervezett programmal ellátogatni az Újváros szélén álló Monte Smith-hegyhez, mely hajdanán az ókori Rodosz része volt. De ha van a buszban biztonsági öv, ne felejtsük el bekapcsolni, mert a közúti közlekedés nem a legveszélytelenebb.
A sziget legszebb kirándulóhelyét hagytam a végére – mely nem más, mint Lindosz. Az autóbuszok a város feletti parkolóban állnak meg, innen helyi busz szállít minket tovább a városka főterére, ahonnan besétálhatunk a meseváros szűk utcáiba, és felkaptathatunk a híres Akropoliszra, ahonnan a lindoszi öböl gyönyörű látványa tárul elénk. Mielőtt nekiindulunk az útnak, mindenképpen vegyünk szalmakalapot vagy sapkát, illetve vigyünk magunkkal vizet, de érdemes egy frissen facsart – Lindoszon minden sarkon kapható – narancslével is doppingolni, mert az út napos és fárasztó.
És hűsölésre fent, a hegytetőn se számítsunk. A Kr.e. 6. században megerősített területet ma a Szent János lovagok által épített falak veszik körül. Az erődítményen belüli olyan ősi romokat fedezhetünk fel, mint Athena Lindia temploma és egy 20 oszlopos hellenisztikus sztoa vagy piaccsarnok. A kék éggel a háttérben a gyönyörű görög oszlopok lenyűgöző látványt és fotótémát nyújtanak, míg a távolba nyúló tengerparti kilátás is örök emlékként kísér majd bennünket.♦
Fotók forrása: Pixabay.com / Shutterstock.com
