Gyönyörű tájak, történelmi emlékek, kihívást jelentő zord havasok, vagy éppen lankás, zölden hullámzó legelők; a friss patakokról, folyókról és tavakról nem is beszélve. Érkezzünk akár csoportosan busszal, vagy gyalog, hátizsákkal, koszosan és fáradtan; a helyiekből sugárzó vendégszeretet mindenkinek egyaránt szól.
Ha valaki ideérkezik, nem kell választania a csendes lazulás és az aktív hegyre fel, völgybe le kikapcsolódás között. Mindegyiket megkaphatja anélkül, hogy bármilyen kompromisszumot kellene kötnie. Egyik nap jöhet a nyugodt városnézés és tea szürcsölgetés Nagyváradon, Kolozsvárott, vagy Marosvásárhelyen, másnap pedig már a Királykő Nemzeti Parkhoz tartozó Királykő-hegységben tesztelhetjük az új bakancsunkat.
Sziklaóriások ölelésében
Csíkszereda, románul Miercurea-Ciuc is egy azon városok közül, mely örömmel fogad be mindenkit, aki ide jön leróni a tiszteletét és hálát adni a teremtőnek. Csíkszereda ugyanis, több más tartozéktelepülés mellett a keleti részén fekvő Csíksomlyót is bekebelezte a 20. században, miután Hargita megye közigazgatási központja lett. Csíksomlyón tartják minden évben a messzi földön híres pünkösdi búcsút, amely a legnagyobb katolikus vallási rendezvény Erdélyben. Csíksomlyó a katolikus székelyek számára a vallási és lelki élet központja, jelentősége a világ leghíresebb zarándokhelyeihez hasonlítható. Az Árpád-házi királyok korától létező település, melyet 1558-ban emeltek csak városi rangra, az Olt bal oldali teraszán, a Nagy-Somlyó hegy nyugati lábánál fekszik. Ez a gazdag történelemmel rendelkező hegy – melynek tetején kolostorok és várak ültek egykor – határozta meg Csíkszereda városképét. Érdekessége, hogy teljesen különbözött a többi székely várostól, ugyanis nem volt egy központi piactere. A mai modern városközpont végül a Ceausescu-korszakbeli “várostervezés” során valósult meg, mikor az Udvarhely felé vezető út mentén lebontották a régi házakat.
A Hargita hegység előterében elhelyezkedő Székelyudvarhely már egy teljesen más város arcát mutatja. A „legmagyarabbnak” tartott erdélyi nagyváros érdekessége, hogy Csíkszeredával ellentétben, itt sosem épült betonházakból álló városközpont. A mag, lényegében megőrizte eredeti formáját. A székely anyaváros, pezsgő életű iskolaváros, mely joggal tart számot az érdeklődésünkre kedves központjával, és olyan látnivalóival, mint a 12. századi Jézus szíve körkápolna.
Székelyudvarhelyről kiindulva eljuthatunk a híres parajdi sóbányába, ahol 1762-ben kezdődött a sóbányászat, és még ma is folyik a kitermelés – napi mintegy 600 tonna sót hoznak a felszínre. A kitermelt só helyén aztán hatalmas csarnokok jöttek létre az idők során, melyek közül három a látogatók és a gyógyulni vágyók előtt is megnyílt.
Továbbmenve a tökélyre fejlesztett faluturizmusba kóstolhatunk bele. Parajd után irány Korond, mely fazekasairól és népművészeti vásáráról híres, Homoródfürdőn pedig borvízforrásokat találunk. Máréfalva, a leghíresebb székelykapu-faragó központ. Zetelaka, Farkaslaka, Oroszhegy és Székelyszentkirály pedig a legismertebb faluturista központoknak számítanak a Madarasi Hargita vidékén, mely az udvarhelyszéki Ivó-völgyéből közelíthető meg legkönnyebben. Ez Székelyföld egyik leglátogatottabb turisztikai helye, nyáron kiránduló-, télen pedig síközpont és Székelyudvarhelytől mindössze 36 kilométerre található. A Hargita 1801 méter magas csúcsát az üdülőközpontból egy könnyű sétával közelíthetjük meg – úgy egy órát vesz igénybe az út, enyhe emelkedőkkel. De ha felérünk nem bánjuk meg, mert tiszta időben olyan kilátás tárul elénk a déli-Kárpátok hegyeire, melyet sosem fogunk elfelejteni.
Vizes kalandok Marosszéken
Székelyföld északnyugati részén járunk. Összlakosságát tekintve, Marosszék a legnagyobb székely szék, területileg azonban a legkisebb. 278 ezer lakosának nagy része Marosvásárhelyen él, mely Székelyföld legnagyobb városa. Mellette még Szováta, Nyárádszereda és 125 kisebb falu tartozik a történelmi tájegységhez. Marosvásárhely minden szempontból központnak tekinthető, kulturális és kereskedelmi szerepe egyaránt jelentős. Ha teszünk egy nagy sétát keresztül-kasul szép utcáin és terein, láthatjuk, hogy nem véletlenül hívják a műemlékek, az iskolák és a virágok városának. Történelme egészen a neolitkorig visszavezethető, az első okleveles említés 1107-ből származik, melyben Novum Forum Siculorum (Székelyújvásár) néven említik. Marosvásárhely ma is a magyar kultúra egyik bástyája, és szimbóluma az erdélyi szellemiségnek. Itt alkotott a többi között a két világhírű matematikus, Bolyai Farkas és Bolyai János, illetve a magyar nyelvművelés és közművelődés lelkes előmozdítója Aranka György.
Székelyföld népszerű városa és nyári üdülőhelye Szováta. A fenyvesek között megbúvó, apró fürdőváros századfordulós hangulatával egy másik világba repít minket. Abba, ahol megadták a módját a pihenésnek, a fürdőzésnek. Ahol a délelőtti vízfürdőt bridzsparti követte, a délutáni séta pedig kötelező eleme volt a társadalmi életnek; a társalgás és az esti tánc elmaradhatatlan része a többhetes fürdőkúrának.
A legenda szerint minden 1785-ben kezdődött, amikor a helyi sóbánya egyik pillanatról a másikra beomlott. A meder hamar megtelt vízzel, és így keletkezett a medvebőr formára emlékeztető, 40 ezer négyzetméter felületű tó, melynek sótartalma a Holt tengerrel vetekszik. Különlegessége, hogy a tó felső rétegét a környező folyók édesvízzel töltik, és heliotermikus tulajdonságának köszönhetően (a napsugarak az édes vízrétegen áthatolva felhevítik a mélyebben található, sóban dús vízrétegeket, miközben az édes víz a tetején hűvös marad) a tó 1,5-2 méter mélységben akár 45-50 °C-os is lehet.
Kihagyhatatlan látnivalók
Kolozsvár, a magyar történelem és a művészettörténet emlékeiben gazdag város kihagyhatatlan állomása minden erdélyi utazásnak. Mátyás király szülőházától az erdélyi kultúra legnagyobb alakjainak nyughelyéül szolgáló Házsongárdi temetőig, mindenhol a könyvekből jól ismert nevek bukkannak elő, és az egész várost a múlt és az időtlenség hangulata lengi be. 306 ezer fős lakosságával Bukarest és Jászvásár után Románia harmadik legnagyobb városa. Aki kicsit is szeret utánajárni a magyar történelem jeles korszakainak, az el lesz ragadtatva Kolozsvártól. Itt lépten-nyomon emlékekbe, talányokba ütközhetünk. Az Óvárban találjuk például Mátyás király szülőházát, a Főtéren magasodó gótikus Szent Mihály templom mellett pedig a király bronzszobrát. De ebben a városban kapott helyet Erdély legszebb barokk épülete is, a Bánffy palota, mely ma művészeti múzeum.
A “Körös menti Párizs”, ahogy Juhász Gyula nevezte a várost, a Partium legnagyobb és legfontosabb települése. Nagyvárad olyan, akár a magyar irodalom bölcsője, pedig ma a valamivel több, mint 200 000 lakosú városnak már csak 27 százaléka a magyar. 1090 körül alapította Szent László, de egy kis vár már azelőtt is állt itt. Később a város erről kapta a nevét is, ugyanis a régi magyar nyelvben a várad kis várat jelentett. A kis vár aztán jóval később megkapta a Nagy előtagot, hogy megkülönböztessék Kisvárdától. A török uralom után, a 18. század végére újra lábra állt és kivirágzott, ekkor eljött az ideje, hogy itt épüljön meg Erdély legnagyobb barokk katedrálisa, a püspöki székesegyház és a püspöki palota.
Fénykorát a 19. század végén és a huszadik század elején élte. Ekkor alakulnak ki azok a látnivalók – a mai központ, a Fekete Sas palota, a városháza, a színház, az Apolló palota, a pénzügyi palota, a görög katolikus püspöki palota – melyeket nem szabad kihagynunk, ha Nagyváradon járunk. Már csak azért sem, mert szinte mindenhol Ady Endre, Juhász Gyula, Krúdy Gyula vagy Babits Mihály nyomaiban lépkedhetünk a magyar kultúra országútján.
A cikk nyomtatott változata a Világjáró Magazin 2015/134. Óriáspók és delfincsók – Florida számában jelent meg.
Itt pedig még több infót találtok Erdélyről: Világjáró Magazin 2013/123. Erdély – Mátyás király és a dzsungel című számában.
Régebbi lapszámaink pedig ezen az oldalon rendelhetők meg.
