Bár ez nem meglepő, mert túl sok turista még nem járt erre. Útja is csak nem rég lett a falunak, azt is a helyiek vájták a sziklába. Magasan az Atlasz-hegységben szundikál a vörös falu, Magdaz, mely az utóbbi időben kapcsolódott csak rá a nagyvilág vérkeringésére. A kormánytól kaptak a helyiek egy légkalapácsot – több segítségre, útépítésre nem volt lehetőség – és vájtak maguknak egy egysávos utat, mely hozzákapcsolódott a hegyen keresztül vezető főúthoz.

De úgy tűnik pont erre az erőre, és kitartásra van ahhoz szükség, hogy az ember otthonává alakítsa a hegyeket. A falu egy csúcs oldalában helyezkedik el, csodálatos rálátással a völgyre, melyben sebes tavacska fut keresztül; és minden oldalról hegyek határolják. Itt még a gyerekek is hagyományos berber ruhát hordanak; és ha ez így van, akkor biztosak lehetünk abban, hogy letértünk a kitaposott turista útról.

A helyiek Vörös falunak hívják a települést, mivel a hegyekből lefolyó sár, a házak, az utak és minden más is vörös. A hegyoldalba vájt, apró ablakos, téglatest alakú házak kialakítása szinte semmit sem változott 1957 óta. Ez időtájról származik az első dokumentum a faluról.

Bármerre is utazunk Marokkóban, Magdazt biztos, hogy nem felejtjük el egyhamar; az itt tapasztalt vendégszeretet, a máig élő tradíciók, a magától értetődő – rögvest kialakuló – kulturális eszmecsere és egymás megismerése iránti vágy sehol máshol nem tapasztalható ilyen erővel. Az egyetlen probléma ezzel a hellyel, hogy nem lehet megmondani pontosan hol is van. Ezt az aprócska vörös falut még a Google Maps sem találja. A legegyszerűbb, ha megpróbálunk eljutni Touffrine-be, ott találunk jó vezetőket, akik nem csak megmutatják az utat, de velünk együtt járják be a vidéket, és még mindig találnak valamit, amit eddig ők sem láttak.
Forrás: seeknewtravel.com